Pár élesszemű olvasó reklamált, azt mondtam, lesz egy kis utam Hollandiába, hogyhogy nem blogoltam ide semmit? Megkövetem őket, de olyan rövid időt töltöttem ott, hogy nem volt módom még ott naplózni, utólag meg ugye...De jó volt ott lenni, kedves emberek társaságában eltölteni néhány órácskát. Tényleg néhány órácskát: hatvankét óra telt el a megérkezés és a visszaindulás között. Ebbe préselünk be öt-hat helyszínt, látogatást, városnézéseket.
A kellemes, punnyadós, sétálgatós krumlovi napok után Győrbe érkezve kiszálltam a kocsimból és egy étteremben vacsizva bevártam a szembejövő társaságot, és irány nyugat. Meglehetősen különbözött a csehországi punnyadástól a feszes tempójú hollandiai utacska. De nem is azért mentünk, hogy múzeumi képek előtt merengjünk soká. Csupán elénekeltünk egy dalt, hogy meglepetést szerezünk egy kedves asszonynak és magunk is elérzékenyüljünk kissé. A többi nem annyira fontos. De azért a többi is jó volt :)
Minthogy az autóban, amiben utaztam, nem volt térkép, csak GPS, így soha nem tudtam, hol is vagyunk. Azt hiszem, ilyen kütyüt egyelőre inkább nem veszek, mert a sok segítséget gondosan semlegesíti a megfelelően adagolt dezinformációkkal. Eléggé frusztráló volt úgy vezetni, hogy nem tudhattam, melyikünk a nagyobb hülye, a GPS szoftvere vagy én, amikor hallgatok rá. De sebaj, valahogy visszaértünk, a szerinte rövidebb és gyorsabb úttal legfeljebb ha egy órát veszíthettünk. Még jó hogy voltam már párszor A'dam-ban, így nem zavart, hogy csak pár órát töltünk ott, nagy részét közös vacsival és alvással. Volt egy kis Hilversum, valami farmon is voltunk másfél órácskát, másnap délelőtt ajándékkészítés, aztán kocsi lerak, délután vonattal Amsterdamba mentünk, ott kis séta, majd vacsi, kocsmázás, alvás, korai indulás hogy még próbáljunk is kicsit, mielőtt meglepjük a mit sem sejtő alanyunkat. Kedves kis iskolát láttunk, őszi bazár, nyüzsgés, gyerekek, szülők, tanárok. Délután, este egy közeli városkában (fene vinné el, nem emlékszem a nevére, de mindent nem foghatok a térkép hiányára. Mindig furcsának tartottam azokat a turistákat, akik nem emlékeznek a helyek nevére. Ilyen furcsa lettem én is.) töltöttünk egy ismerősnél pár órát, majd néhány óra alvás után hajnal kettői ébresztővel irány vissza. Nem az a meditatív, belassulós út volt. (Lehet, végig a hátsó ülésen utazva más lett volna a véleményem:)
