A kornek nincs vege

Hangzott el sugva Asimov Alapitvany trilogiaja masodik kotetenek vegen. S bar az en elso Uj-zelandi korom bezarult, visszaertem Christchurchbe, holnap ugyanezen lendulettel korozok tovabb, ahova korabban is mentem, irany Dunedin. (Ide, Christchurcbe azert jottem vissza tegnap, hogy ma meglatogassam a helyi Steiner Schoolt.)
Fox es Christchurch kozt tobb mint egy het telt el, kozben mobil-terero is csak ritkan volt, nemhogy internet. A nyugati part 400km-es szakaszan nyolcezer ember el, nem csoda, ha a helyi mobilszolgaltato nem strapalja magat ennyi ember kedveert. Raadasul az egesz part teli van hegyekkel :) Internet volt, de leginkabb csak affele lassu, penzbedobos masinak, melyek kepernyoje valami kritikus pillanatban, mondjuk egy level irasanak kozepen elsotetul, neha anelkul hogy lezarna az alkalmazasokat - tehat ujra be kell dobni ket dollart a level befejezesehez, vagy legalabb a biztonsagos kilepeshez - egyfajta elektronikus peep-show.

Hokitikaban egy tel-avivi utazohoz csatlakoztam, akivel eloszor Fox-nal talakoztunk. Hokitika egy nyugis kisvaros, a fo attrakcioi a jade-csiszolo muhelyek (bar nemelyik gyarnak nevezi magat, s tenyleg szeriaban gyartja a kicsi, de viszonylag draga ekszereket - a jade kemeny ko, sokaig kell csiszolni, de a māoriknak volt idejuk - sok szep mutargyat es fegyvert is csiszoltak pounamu-bol. Az idetelepult feherek greenstone-nak neveztek el, vegulis tenyleg zold). Sok szep es jonehany gyonyoru munkat lattam, de eredeti terveimmel ellentetben megsem alltam be csiszolni (vannak egynapos workshopok). Ehelyett utitarsammal az Abel Tasman Nemzeti Parkba mentunk, ahol masfel napig kajakoztunk es turaztunk. Nyugis, szep tengeroblokben lehet ott kajakozni, de kell hozza egy tars, sokkal macerasabb a tengeri kajakozas szoloban. Innan a Golden Bay-be mentunk tovabb (ezt latjatok a muholdas kepen), ahol ket napig egy Pohara nevu, pinduri, ketszaz fos faluban szalltunk meg. Arrafele sok muvesz telepedett le, az egesz obolben mindenfele galeriak es muhelyek mukodnek. A hostelben, ahol laktunk (kulonben nagyszeru hely a The Nook, kedves kis videki haziko, nagyon csaladias) szintugy volt egy galeria, a gondnok hazaspar holgytagjanak festmenyeivel es gyonyoru okarinaival. (A hangszerek eloben tenyleg szepek, a fotokon nem tul jol mutatnak, s szepen is szolnak (pentaton skalazasuak)).
A Golden Bay szamomra legerdekeserbb helye a Farewell Split volt - ez a foldnyelv a deli sziget csucsa. Egy 35 km hosszu, keskeny foldnyelv, madarrezervatum, ahol tobb mint szazfele madar telel at. Mi leginkabb fekete hattyukat lattunk (vagy valami ilyesmiket, nem vagyok ornitologus), szazszamra usztak mellettunk, vagy alltak a parton, meltosagteljesen betartva a huszmeteres tavolsagot. Alighanem kijjebb setaltunk, mint a kijelolt latogatoosveny (semmi sem jelezte, hogy nem illenek tovabbmennunk), mig olyan helyre nem ertunk, ahol at tudtunk kelni az igencsak szuros bokrokon. A korabbi bokros, erdos reszt ott mar homokdunek valtjak fel. Az egesz Split nagyon lassan odebbvonul. Nagyszeru elmeny volt, hisz nehany napja partucat kilometerrel odebb meg a nyugati part esoerdoiben setaltunk. A duneken atkeltunk a deli sziget keleti partjarol a nyugatira. Nem tartott sokaig, itt mar csak kb 300m szeles a sziget. (A "sivatagban" vandorolva jol megegett a szam, napokig probaltam nem mosolyogni, de nehezen ment).
Megneztuk az orszag legnagyobb forrasat is. A Waikoropupu a māorik szent helye, allitolag egyben a vilag legtisztabb forrasa - vigyaztak is ra, nehogy osszekoszoljuk. (Az egyik kozeli folyoban mar megjelent a didymo, ez az eredetileg csak az eszaki felgombon honos alga, ami ellen a deli felgomb elovilaga nem tud vedekezni. 2005 ota elvben a deli szigeten minden elo edesvizbe merult dolgot a helyszinen alaposan meg kell tisztitani, vagy kesobb fertotleniteni, mielott masik elo edesvizbe kerulhetne. (Ez eleg maceras mondjuk egy kutya eseteben). Ennek ellenere persze tovabb terjed a didymo. Meg ha minden turista betartana is a Biosecurity New Zealand utasitasait, a vizimadarak aligha fogjak fertotleniteni vagy ket napig szaritani a labukat).
Pohara-bol Pictonba, a Marlborough Sounds-hoz mentunk tovabb, de csak egy napot turaztunk a Queen Charlotte Track-en. Ez egy nepszeru, konnyu, 72 km hosszu turaut, nekunk csak 15km-re volt idonk (arra se sok, kevesebb mint negy ora mulva el kellett ernunk a vizitaxit). Szep, szep, de nem az igazi. Lehet hogy itt kellett volna kezdeni a deli sziget turait es Fiordlandon vagy a West Coast esoerdoiben befejezni, azok a helyek - nekem legalabbis - sokkal szebbek voltak. (Egyebkent ugy tunik, kicsi ez az orszag, idorol idore osszefutok ugyanazokkal az utazokkal, az eddigi egyetlen magyar utazoval Pictonban ismet talalkoztunk).
Itt elvaltak utjaink, utitarsam atkelt az eszaki szigetre, en pedig delnek indultam. Chritchurchbol tovabbalva Dunedinben par napot toltok, ismerosokkel talakozom, majd irany az eszaki sziget. Nagyon keves idom maradt, pedig ott is akad epp eleg latnivalo. (Marcius 21-en atrepulok Ausztraliaba, ha csak kesobbre nem halasztom - bar ez felesleges, erre az orszagra legalabb egy ev kellene, nem ket honap).

Fox Glacier

Ket napja erkeztem. Elso dolgom volt befoglalni tegnapra egy egesznapos (ami inkabb csak het oras) vezetett gleccserturat. (Maskepp nemigen lehet menni. Fokepp, ha nincs az embernek felszerelese). Majd elsetaltam a kozeli Lake Matheson tohoz. Allitolag minden NZ fotoalbumban van egy kep arrol, hogyan tukrozodik a toban a Mt Cook (leanykori neven: Aoraki). Tenyleg nagyon szep latvany. (Es ha a bekrepalt CF kartyamrol sikerul lehalaszni a fotokat, esetleg meg is mutatom. Vagy guglizzatok meg, biztos van soktucat ilyen foto a neten. Most nem rakok fel semmi fotot a post elejere, ezen a penzbedobos masinan egyszerre csak egy bongeszobalak lehet nyitva, s epp az elobb esett be a maradek aprom a padloresbe.)

Europaban is vannak ugyan gleccserek, (nem mintha egyen is jatram volna,) csak nincs korulottuk esoerdo. Lenyugozo latvany kozelrol s tavolrol is. (Biztos helikopterrol is az, de sajnalom a 250$-t a negyed oraert, es sajnalom az erdore es a gleccserre dobott kerozinfustot is.) Szikrazo napsutesben indultunk a pafranyok kozt. Nagyjabol egyoras seta utan ertunk a gleccser oldalara (a terminal felol nem szabad maszni), es negy-ot orat toltottunk a gleccseren setalva, nezelodve, elvezve a latvanyt s a szorakozast (jegbarlangok, szakadekok, madarak, sztorik, mikor mi volt epp soron). Mondom, szikrazo napsutes volt, meg pulover sem kellett a jegen (csak amikor leultunk ebedelni, akkor tunt fel, hogy hideg van,) es vicces volt, hogy amikor visszatertunk a pafranyosba, a gleccser semleges, huvos levegoje utan hirtelen nagyon intenziven ereztuk az erdo illatat. Kivalo szorakozas volt. Delutanra befelhosodott, s igy maradt maig, de nem baj, az erdoben nagyon jot setaltam ebben az idoben is (es a Hitchiker Guide to the Galaxy tv-sorozat-valtozata sem (nagyon) untatott delelott). Most pedig varok. Varom, hogy egy uj ismerosom visszaerjen egy masfelnapos hegyi turajarol (s eldontsuk, ma vagy holnap reggel indulunk innen tovabb, eszaknak). Ugy emlekszem, nem Godot-nak hivjak az illetot. Anyway. Jo itt. Gyakorlatilag ez az egyetlen backpacker a faluban, igy mindenkivel ossze lehet itt talalkozni. (Persze dragabb szalas akad meg egypar). Nyilvan emiatt is, de talan ez a legjobb hangulatu hostel, amiota uton vagyok.

Wanaka

Ma meg Wanakaban alszom, aztan ket-harom napig a Fox Glacier melletti faluban leszek. De ezt mar irtam. Tenyleg sokkal nyugisabb hely ez, mint Queenstown, pedig nem sokkal kisebb. (Nyilvan nem mindegy hogy 7-8000 vagy 4-5000 lakos.) A helyi radio nepszeru zenet es viszonylag keves reklamot ad. A hostel nyugis, kedves hely. Tegnapelott s tegnap a kornyeken setalgattam, ma delutan lestoppoltam egy turistabuszt, elvittek a kozeli Mount Aspiring National Parkba. (Azert annyira nincs kozel, oda-vissza kb 100 km-t buszoztam). A Rotary Club turistai szepen elindultak valami farm mellol egy turazos hetvegere, en pedig inkabb visszajottem az idos soforbacsival, mert elegge a vilag vegen voltunk, s ha nekiallok turazgatni par orat, elofordulhat, hogy egesz ejjel gyalogolhatok visszafele, hogy reggel elerjem a buszt, amit mar kifizettem. (Raadasul nagyon borul, nem volt kedvem kockaztatni egy tizoras ejjeli setat az esoben. Rovidebb szorom van, mint birkaknak. Mas szoval, gyava voltam :))

Queenstown

Ma tovabbmegyek innen Queenstownbol, Wanaka-ba. Ugyan tenyleg nagyon jo helyen van Queenstown, de ebbol kovetkezoen nem csak utazok vannak itt (ize, ha lehet, en is inkabb ezek koze sorolnam magam), hanem igen sok a turista is. Nagyon profi szorakozasi lehetosegek vannak itt, persze kisse borsos aron. Wanakaba fokepp setalgatni, turazni megyek, nyugodtabb kisvaros, mint ez. Szinten toparton. Onnan pedig irany a nyugati part, Fox Glacier. Hacsak ra nem beszelem magam Mt Cook-ra, de az egyfajta zsakutca lenne, es magasan is van (mondjuk, a hegyet ugysem masznam meg (az Aoraki az orszag legmagasabb hegye, 3754m, par eve egy foldrengesnel kicsit kisebb lett ugyan, de meg gyerek, novesben van). Lusta is vagyok, cuccom sincs hozza, s persze a kedv is hianyzik, azt meg ugysem lehet venni :), talan majd par het mulva elmegyek a hegy tovehez a faluba, mikor visszafele tartok Dunedinbe. Megiscsak gyonyoru hely. Kiderul, mennyi idom, penzem es kedvem marad. (Bar Wanaka lesz a harmadik toparti telepules, egyelore nem unom, bar mindenutt hegyek vannak, azert megiscsak mas a taj. Csak epp a Mt Cook masik oldalan van, a ketto kozt pedig csak a madar jar (s gondolom, jo idoben a repulogepek is.)) Itt, Queenstownban a The Remarkables hegy a kedvencem, tegnap hat oran at ultem a Wakatipu partjan (olyan helyen, ahonnan nem latszik s hallatszik a varos,) s neztem, hogy valtoznak a hegy szinei, hogyan rancolodnak a kisebb ormok arnyai s milyen foltokat vetnek ra a felhok, amint egi palyajan odebbvonul a Nap. (S a Hold, most egyszerre vannak az egen, bar a keskeny sarlocska nemigen vetett eszreveheto arnyekot).

Elmaradasok

Nemreg ertem Queenstown-ba. Ebben a varosban tobb internet-cafe is van, nemelyik nagyvarosi (vagyis olcso) aron es kello savszelesseggel dolgozik. (Ihol van ket webkamera azoknak, akik kivancsiak egy kicsi kordorgalomra es egy fas hegyoldalra.)
Sok mindent nem irkaltam be ide egy het alatt, keveset potolok belole, a tobbit tan eloben annak, akit erdekel. Te Anau-ban keves gep volt, a Hostelben pedig dupla arert nosztalgiazhattam: a tiz evvel ezelotti modemes idok lassusagaval negyedora alatt meg sem nyilt ez a weboldal. E-mailt meg csak-csak lehetett olvasni es irni, de blogolni aligha.

Tehat. Semmit sem irtam Dunedin-rol. Csak egy (nagyon suru) hetveget toltottem ott, egy regi kedves barat vendegekent. Meg megyek vissza, csak mar nagyon vagytam a hegyek, illetve Fiordland utan. Nem lattam peldaul, ahogyan az egyik legritkabb pingvinfaj egyedei (a sarga szemu pingvinek) a napi halaszgatas utan alkonyattajt kitotyognak a feszkukhoz. Voltam ugyan egy rezervatumukban, de csak delutan negy tajban, akkor meg vigan uszkaltak. Csak a felmeteres fiokaikat lattam varakozni. Mi oket neztuk az alcazott lesrol, ok meg minket. A vilag legmeredekebb utcajat is csak hajorol neztem meg, gondoltam, maszok meg eleget hegyoldalon. (Kulonben sem biztos, hogy ez a legmeredekebb, de az aszfaltozottak kozott elokelo helyen allhat. Nem lennek postas vagy szemetes abban az utcaban, fokepp telen. Bar lakni sem lehet valami mokas. Leszamitva a kilatast.)

S nem lattam pl a helyi Steiner Schoolt sem, ez az egyik ok, amiert meg valoszinuleg visszamegyek Dunedinbe. (Valamint jopar otthagyott cucc es par kedves ember kedveert is erdemes lesz visszaterni.) Viszont lattam a helyi fokakat (momentan fogalmam sincs, mi a kulonbseg egy seal es egy sea lion kozt, valaki felhomalyosithatna, itt sea lion-ok voltak, a Milford Soundnal allitolag seal-oket lattam), az arrafele feszkelo albatroszokat (es par mas albatroszfaj egyedeit, Dunedin kozeleben, az Otago felszigeten a Northern Royal Albatross feszkel, kozuluk tobbel is talalkoztunk, a Southern Royal Albartoss-bol csak egyet lattunk repulni, de nekem tok egyformanak tuntek, repules kozben nem tunt fel, hogy egyiknek 3m-es, masiknak 3,30-as a szarnyfesztavja. Szep nagyok voltak es kesz.), illetve megneztuk a Moeraki kozeleben a tengerparton talalhato nagy kogolyokat is, mert epp arra jartunk.

Te Anauban csak negy napot toltottem, abbol is kettot elmaszkalassal. Nyugodt kisvaros egy gyonyoru to partjan, szerettem. Nem indultam neki a kozeli helyekrol indulo tobbnapos turaknak, par honappal korabban kellett volna hozza helyet foglalni, (es bevallom, most kicsit lusta is vagyok) de azert maszkaltam es bringaztam a kornyeken. (Eltekertem pl. a husz kilometerre levo kovetkezo tohoz, a Manapouri-hoz.) Egy napra elmentem egy szervezett utra egy mikrobuszos tarsasaggal. Elmentunk a Milford Sound fjord vajta oblebe hajozni. Varazslatosan szep hely, sokszaz meter magas, meredek, zold hegyoldalak kozt egy (akkor epp) csendes, szelfutta fjord oble, mindenfele vizesesekkel. Van mi essen, fenn a csucsokon meg itt-ott ovad a ho es kulonben is, arrafele atlagosan vagy hat meter eso esik egy evben. (Allitolag itt van egy panorama-video a helyrol, bar gondolom, ugysem tudja visszaadni a latvanyt. En nem tudtam itt megnezni.) Persze oda- es visszaut kozben sokszor megalltunk, mindenfele vizeseseket megnezni, tavakat fotozni, esoerdoben setalni, stb.

Kicsit sajnaltam is otthagyni Te Anau-t, nem jutottam el mindenhova, de meg annyi latnivalo van ebben az orszagban. Queenstown sokkal inkabb turistafalo helynek tunik, (mar amennyire itelhetek egy ora varosnezes utan,) egyelore csak harom napot tervezek itt lenni, lehet, meg ennyi is sok lesz belole.

Szolg.kozl.: Az elsokent kert levlapok utnak indultak, remelem meg is talaljak a cimzetteket. Nemigen kuldok egyformakat, de hiaba szep ez az orszag, sok - szerintem - gyalazatos levlap kozul kell kimazsolazni a nekem is tetszoket. Ugy latszik, a giccses vagy hatalmas feliratokkal terhelt levlapok mindenutt nepszeruek, leginkabb ilyeneket lehet kapni.

Christchurch

Csak roviden, mert nagyon mennek setalni. Itt vagyok Christchurchben, masfel napja. De meg nem lattam szinte semmit, Uj-Zelandbol, erdekes, hogy a ket ora idoeltolodat valami rejtelyes lelki okbol nehezebben dolgoztam fel, mint a tizet, amivel Budapestrol Sydneybe jutottam. Jo indikator, hogy harminc ora alatt egy fotot sem kattintottam el es a papiros naplomba sem irtam semmit. Az ilyen lyukak baljoslatuak :) De nem is maradok itt sokaig, holnap tovabbmegyek Dunedinbe. Jovok majd vissza ide is kb ket-harom het mulva, addig tobb napos turakat tervezek a hegyekben (egy-ket otvenkilometeres, tobbnapos seta) semmi sincs veszve, (ez volt az onvigasztalas,) de azert most inkabb megyek is, nem irok semmi tobbet, inkabb irany a botanikus kert.

Na jo, annyit megis, hogy az internyet elnyelte egy Sydneyben irott bejegyzesem, ami arrol szolt, hogy aki levlapot szeretne, irja meg _e-mailben_ a postacimet. Ez nem jelenti azt, hogy _biztosan_ kap is, de eselyesebb, mintha nem irna meg. :) Azert e-mailben kerem es nem comment-ben, hogy nehogy csunya kurkaszok kiollozzak innen es mindenfele diszno leveleket kuldjenek nektek. Ettol fuggetlenul lehet commentezni, nemigen cenzurazok :) (Mellesleg ha megirjatok a cimetek, en is tudom, ki az, aki biztos olvasta a blogot, hehe. Tovabbi marketingvelokra nem hasznalom fel a cimeket es nem adom tovabb harmadik felnek. Ha valaki tul sok levlapot kap tolem, keresre torlom a listarol :D )