Rotorua elsosorban a turistak kedveert eloadott maori show-irol es termalfurdoirol hires, de a māorik szamara talan fontosabb, hogy 1926-ban Sir Apirana Turupa Ngata māori politikus itt alapitotta meg az elso Maori hagymanyorzo iskolat. A 19. szazadban a māorikat kihalasra itelt nepnek tekintettek, lelekszamuk csokkent, torzsi teruleteik gyorsan fogytak. Ngata felsimerte hogy a a hagyomanyok es a torzsi kultura megorzese nagyon fontos az egyes torzsek fennmaradasahoz. Ennyit az okoskodasbol. Persze hogy megneztem en is egy show-t. Nem bantam meg.
A kornyeken eleg sok jele van a vulkani aktivitasnak, magan a varoson belul is tobb helyen tor fel a termalviz, idonkent egy-egy iszapkitores beterit egy-egy parkot. A varos szelen, a Whakawerawera parkban forro tavakat, bugyborekolo iszapgodroket, par gejzirt lehet meglesni, de sokkal nepszerubb (s latvanyosabb is) a huszegynehany km-re levo Wai-O-Tapu park. A turistakat is konnyebb odacsoditeni egy minden nap pontosan ugyanakkor kitoro gejzirhez, mint valami megjosolhatatlan gyakorisaggal kitoro masikhoz. A kozelben van a Ngati Rangiteaorere torzs tulajdonaban levo Hell's Gate park, az orszag egyetlen māori kezben levo geotermikus parkja. Az angol nevet egy G.B. Shaw nevu ateista adta, egy mult szazad eleji egyhetes latogatasakor, mondvan, ha a tarsasagaban levo teologusoknak igazuk van, s letezik pokol, akkor bizonyara ez a kapuja. No , nem mintha nem lenne meg vagy tucatnyi ilyen nevu hely a vilagon, de ha van pokol, sokaknak kell ott elferne, miert ne lehetne tobb kapuja is. A kornyek torzsi neve Tikitere.
Rotorua-bol A Coromandel felszigetre mentem tovabb, majdnem ket napot toltottem Thames-ben es Coromandel-ben. Utobbi jobban tetszett, egy az aranylaz idejen tizezres varoska, most masfelezren lakjak.
Egy helyi technikatanar a hetvenes evekben abbahagyta a tanitast, felcsapott fazekasnak, es epitett egy sajat kis vasutat a domboldalon. A vasutacskat eleinte csak az alapanyag szallitasara hasznaltak (nem csak edenyek es szobrok, hasznalati targyak, de teglak is keszulnek itt), majd a bank javaslatara az egyre hosszabb szakaszokat megnyitottak a kozonseg elott is. Huszonhet ev alatt harom kilometer hosszu vasutat epitettek. Egy ketszintes viadukttal, par hiddal, alagutakkal es tobb forduloponttal lehet biztonsagosan felkuldeni a hegyoldalra az osszkerekmeghajtasos vonatokat. A banki kolcsont mar reg visszafizettek, a tovabbi bevetelbol pedig oshonos fak telepiteset finanszirozzak, mert erre nem sikerult mashonnan alapitvanyi penzeket szerezni. Jo hogy vannak ilyen megszallottak.
Par oraja ertem Aucklandba, lehet hogy itt maradok a fennmarado hat napra, de lehet hogy raunok a nagyvarosra es tovabbmegyek egy kicsit eszakabbra. Aztan egy het Ausztralia, s indulok haza.
Meg valami. A Ruapehu kratertavanak kiomleserol lemaradtam, par nappal korabban napokig dekkoltam a kornyeken, Taupo-ban, hogy keresztul tudjak setalni a Tongariro Nemzeti Parkon (ennek a legnagyobb hegye a Ruapehu) de a parkban vacak volt az ido, nem jartak a buszok. De arrol, hogy megint leket kapott a to, csak otthonrol kaptam hirt :) A 2005-os parizsi zavargasok idejen pont Parizsban voltunk, ott is hamarabb tudtuk meg otthonrol, hogy majre van. Kicsive teszi a vilagot a televizio, es a rossz hireket es a termeszeti katasztrofakat konnyebb eladni.
5 megjegyzés:
Talan most vegre sikerult kicibalnom a Palmerston North bejegyzes vegen levo hibat es latszik az utolso ket mondat is.
Namármost azért kicsit túlzás azt mondani, hogy a Lady Knox rendszeresen kitör, sokkal inkább kitöretik: szappant dobnak bele, aztán szegény nem tud mást mit csinálni, mint kiköpi. Ráadásul itt is jól működik a marketing (lásd még: Milford Sound): azt hírdetik, hogy a víz felmegy 20 méter magasra, holott inkább 5-7 méter körül van (persze lehet, hogy bizonyos speciális esetekben felmegy, de tuti, hogy nem az az átlag). Amikor ezt fírtattuk, a szappandobó ember azt mondta, hogy a turtistáknak semmi sem elég nagy vagy jó. Persze, mert a turistának nagyot és jót ígérnek a reklámok... Amúgy a kitörtés igen érdekes (felesleges a reklámoknak a valóságra rálicitálni), és az igen meglepő dolog az, hogy a kitörő víz hideg; az ember forrónak gondolná.
Wai-O-Tapu: na, akár ott is lehetne a pokol kapuja, de legalábbis fürdőszobája; rá is játszanak a dologra alaposan: szinte minden jelenség/látnivaló nevében szerepel a pokol vagy ördög szó (vagy ezekkel kapcsolatos kifejezés).
A Coromandel félszigeten nem voltál véletlenül a Hot Water Beach-en?
Bocsi a kötözködésért, de az bizonyos (ír) ateista Shaw névre hallgatott. Tudom, gyorsan kell gépelned, hamar leesik a kiwi dollár az internet caféban.
Szia Szitya! Kosz a kiegeszitest. Persze, a Knox-ot irritaljak, ami nem szep dolog egy idos holgy nevet viselo gejzir eseten. Sokfelekepp etetik a turistak szenzacioigenyet, mindenfele szerepel az egyetlen, legnagyobb, legstb. jelzo, de ez alighanem mindenutt igy van. Shaw-t javitottam, koszi. Nem jartam korbe a Coromandelt, a Hot Beach-re nem mentem el, annyira nem izgatott a dagonyazas lehetosege, gyerekkoromban kijatszottam magam a Tiszanal. :) Tan majd oregkoromban sajnalni fogom, hogy kimaradt.
Közben arra gondoltam, hogy ha esetleg ott maradnál NZ-n vagy AU-ban, akkor folyamatosan írogathatnál nekünk a blogba, hol voltál, mit csináltál, így elégítve ki armchair traveler barátaid érdeklődését.
De ha hazajössz, az sem baj, majd visszamegyünk dagonyázni jövő nyáron (télen).
Sajnos vagy sem, hazamegyek. Ugyan tobben javasoltak mar hogy maradjak itt, de most egy kicsit eleg volt. lehet hogy messzire kell menni otthonrol, hogy aztan jo legyen hazaterni.
Megjegyzés küldése