Legutobb is a kozeleben szalltam meg, csak kicsit odebb, ketpercnyire, Woolloomooloo-n, nem a Kings Cross-nal. Vidam, szines, vibralo, elenk hely, (allitolag ez Ausztralia legsurubben lakott resze). Persze vasarnap reggel hetkor, amikor ideertem, meglehetosen kihalt volt minden. A turistak, az utcalanyok (es fiuk) mar hazamentek, a harsany pentek es szombat ejjeli elet nyomait csak a sok szemet es az osszetort uvegeket fedo papirzacsok jeleztek. Persze hogy tilos kozteruleten alkoholt fogyasztani, ezert itt is papirzacskoba csomagoljak az uvegeket. A piacozok kezdtek felallitani a satraikat. Akinek van ra tiz perce, megnezhet egy tizperces dokumentumfilmet a kornyekrol. Ebben integet a fenti holgy. Nem, nem talalkoztunk szemelyesen :)Sajnos ma a Cunami-veszely miatt korulmenyes lett volna eljutni a kedvenc Sydney strandomra (a kompkozlekedest szuneteltettek) es nem biztos, hogy jo otlet lett volna a helyszinen megvarni, vajon ideer-e a reggeli cunami, vagy - amint vartak - eddigre elgyengul. Meg a vegen megegtem volna. Sebaj, tegnap voltam a Manly-beachen. Most egy jo ideig biztos nem jutok el a Csendes-Ocean partjara. Tan majd egyszer, Papua Uj-Guineaban. Holnap delutan indulok haza, alighanem egy ideig ez az utolso bejegyzes a blogban. Viszlat, Pacifica!
