Edinburgh 2.0

Hat ev utan ismet Edinburghban. Mi valtozott? (Persze rajtam kivul?) Pl. az Edinburgh Rudolf Steiner School korul mar csak penzert lehet parkolni. Gyalog vagyok. 6 ev alatt kb 8%-kal dragabb a repteri expressz busz, de a vonaljegy 50%-kal lett dragabb. Most £1,20. Tobb az auto, mint hat eve. Pedig azt hittem, itt mar telitett az autopiac.

Nincs nagy kedvem blogolni, kifaradtam, sok mar nekem egy napra egy autobaleset, ket repulout (ejjeli repteri szendergessel) utan egy egesz napos "munka". Megyek is gyorsan reggelizni, aztan indulnom kell "dolgozni". Igazabol hospitalok az iskolaban, ahol hat eve egy szep honapot toltottem. A gyerekek megnottek, a tanarok kicsit megoregedtek, ezek szerint mar en se lehetek a regi :)

Let's do the time warp again!

Nos, igen. Régen. Jelentkeztem. Másfél év. Azóta nem utaztam messzebb tájakra. Pozsony. Talán. Igen, egyszer Pozsonyba. (Na jó, nem itt, hanem a vár tövében, barátoknál aludtam). Egyszer Sérfenyőszigetre, a Mosoni-Dunához. (No, ott speciel a kép közepén lévő erdei iskolában aludtam). De ott meg dolgoztam. Na, jó azért pihengettem is, pláne az Őrségben és henyéltem Balatonhenyén is. (Bocs a gyenge szóviccért. Üres kastély, buszmegálló, templomrom után végre alhattam paplakban, kanna az ablakban.) És egyszer, villámlátogatásra Egerbe is eljutottam. Ezek persze kis távok Ausztráliához s Új-Zélandhoz képest, de sebaj, nincsenek már kis távolságok, nagy távolságok. (Hm. Lehet hogy mégis sokat utaztam? Lehet, hogy az ükapám egész életében nem utazott anyit, mint én az utóbbi másfél évben.) Azért írhattam volna.

Igaz, nagyon el voltam foglalva. Azt ugyan gondoltam, hogy hat év kihagyás után akadnak nehézségek a munka körül, (bár szerencsére szeretem s többnyire élvezem is a munkám) de tényleg fárasztó volt az első év. S a (szintén új) család is sok energiát ad (és szipkáz ki, naná, de sebaj, szeretem őket).
Most épp egy időutazásra készülök, innen a cím. Ölég régen érettségiztem már, s holnap ismét összegyűlünk egykori iskolánk mellett. (A mi épületünket már eladták, tán egy banknak. Egykori csúnyácska kollégiumom is lebontották, szép általános iskola nyílt a helyén. A honlapjuk ugyan csúnya, de hasznos.) . Jó lesz ismét találkozni a hajdan adonisz-afroditékből lett tokás, pocakos, kopasz, ősz, gyűrött, megviselt, elvált, újraházasodott, felnőttgyerekes, felnőtt, gyerekes, kiábrándult, lelkes, testes társasággal. Minden egyes alkalommal kiderül, a külsőnk s belsőnk kisebb változásai ellenére ugyanúgy szerethető, kedves, jó emberek vagyunk, mindannyian. (Bár még több, hosszabb a hajam, s púpos sem vagyok, de kb úgy táncolok, mint Riff Raff a lenti videón.*)

Let's do the time warp again! (The Rocky Horror Picture Show)

It's just a jump to the left.
And then a step to the right.
Put your hands on your hips.
You bring your knees in tight.
But it's the pelvic thrust
That really drives you insane.
Let's do the time warp again!
Let's do the time warp again!

* (Zubi, 2009.11.04): A videot az utóbbi egy évben eltávolították, persze ezer helyen fenn van, pl. ugyanannál a szolgáltónál is, több helyen.

Sydney - Kings Cross

Legutobb is a kozeleben szalltam meg, csak kicsit odebb, ketpercnyire, Woolloomooloo-n, nem a Kings Cross-nal. Vidam, szines, vibralo, elenk hely, (allitolag ez Ausztralia legsurubben lakott resze). Persze vasarnap reggel hetkor, amikor ideertem, meglehetosen kihalt volt minden. A turistak, az utcalanyok (es fiuk) mar hazamentek, a harsany pentek es szombat ejjeli elet nyomait csak a sok szemet es az osszetort uvegeket fedo papirzacsok jeleztek. Persze hogy tilos kozteruleten alkoholt fogyasztani, ezert itt is papirzacskoba csomagoljak az uvegeket. A piacozok kezdtek felallitani a satraikat. Akinek van ra tiz perce, megnezhet egy tizperces dokumentumfilmet a kornyekrol. Ebben integet a fenti holgy. Nem, nem talalkoztunk szemelyesen :)

Sajnos ma a Cunami-veszely miatt korulmenyes lett volna eljutni a kedvenc Sydney strandomra (a kompkozlekedest szuneteltettek) es nem biztos, hogy jo otlet lett volna a helyszinen megvarni, vajon ideer-e a reggeli cunami, vagy - amint vartak - eddigre elgyengul. Meg a vegen megegtem volna. Sebaj, tegnap voltam a Manly-beachen. Most egy jo ideig biztos nem jutok el a Csendes-Ocean partjara. Tan majd egyszer, Papua Uj-Guineaban. Holnap delutan indulok haza, alighanem egy ideig ez az utolso bejegyzes a blogban. Viszlat, Pacifica!

Brisbane

Tegnap delelott ertem ide, Brisbane-be. Egy fura hostelben lakom, ket kilometerre a belvarostol, Spring Hill-ben. Tobb okbol is fura, pl. mert roppant hangulatos ugyan, csak epp az eddigi leggyalazatosabb furdoszobakkal itt talalkoztam, viszont a lakok tobbsege japan es koreai fiatal, egy csomo feliratot el sem tudok olvasni.

Tegnap alig futotta erombol valamire, leginkabb a botanikus kertben aludtam, (koran volt a reggel fel negyes ebreszto,) de ma azert megiscsak eljutottam a Lone Pine Koala Sanctuary-be. Kepesek voltak Guiness rekord-ra nevezni, amit el is nyertek, mint a vilag legnagyobb koala rezervatuma. Ehhez eleg volt 130 vicces macko. Persze vannak mas allataik is, nehany kengurufaj (wallaby-k is vannak, de ilyen finomsagokkal nekunk nem muszaj foglalkozni, egy europainak az is csak kenguru, bar pont wallaby van a pesti allatkertben is, s ha jol emlekszem, akadnak ott kenguruk is :) wombatok, dingok, hullok, madarak, nem akarom mindet felsorolni, bocs. Valahol kell legyen tasman ordoguk is, de nem talalkoztunk ossze. lehet hogy csak a weben tartanak belole egy virtualis peldanyt. Persze hogy vannak birkaik is, ha netan nem lattam volna eleget beloluk Uj-Zelandon, itt potolhattam volna.

Nyugis hely, konnyeden el lehet ott pihengetni fel napig is: a koalaktol senki nem var izgaga mocorgast, de a kenguruk is csak ritkan, tessek-lassek ugrandoztak korulottunk. Inkabb csak heveresztunk az arnyekban. Majd' 30 fok volt, en sem ugraltam.

Ezt a kepet azert valasztottam, hogy tudjam, van a kozelben oceanpart is, bar lehet hogy nem jutok el oda holnap (a belvarostol vagy 10-15 km-re van a legkozelebbi ertekelheto strand, ez busszal fel ora is lehet). Ha itt nem, hat majd Sydney-ben belelogatom a labam, meg ha ott mar nagyon hideg is lesz (25 fok arnyekban).

Auckland

Gondolkodtam rajta, irjak-e egyaltalan Aucklandrol. Vegulis ot napot toltottem itt, de tan harom is eleg lett volna. Nagyvaros, (nagyobb a fovarosnal,) viszonylag keves erdekes epulettel. Az erdekesebbek kozul idonkent nehanyat lebontanak es kevesbe erdekeseket epitenek a helyukre, ahogy az mar lenni szokott. Valahol biztos van egy kellemes fotere, de nem a belvarosban. A muzeum persze jo kis polinez es maori nyujtemennyel rendelkezik es a varosi galeria is erdekes. Utobbiba fokepp Charles Goldie huszadik szazad eleji maori portrei kedveert mentem be, (egyet mar lattam Wellingtonban es kivancsi voltam tobbre is) de azert persze volt mas latnivalo is.

Most csak ennyit irok, ez az utolso estem Uj-Zelandon, nem a gep elott akarom tolteni. Nem is csomagolassal, de azt ugyis muszaj :( Kora reggel indul a gepem, Ausztraliabol, tan Brisbane-bol vagy Sydneybol remelhetoleg meg irok valami vidamabbat is :)

Te Rotorua-nui-a-Kahumatamomoe

Rotorua elsosorban a turistak kedveert eloadott maori show-irol es termalfurdoirol hires, de a māorik szamara talan fontosabb, hogy 1926-ban Sir Apirana Turupa Ngata māori politikus itt alapitotta meg az elso Maori hagymanyorzo iskolat. A 19. szazadban a māorikat kihalasra itelt nepnek tekintettek, lelekszamuk csokkent, torzsi teruleteik gyorsan fogytak. Ngata felsimerte hogy a a hagyomanyok es a torzsi kultura megorzese nagyon fontos az egyes torzsek fennmaradasahoz.

Ennyit az okoskodasbol. Persze hogy megneztem en is egy show-t. Nem bantam meg.

A kornyeken eleg sok jele van a vulkani aktivitasnak, magan a varoson belul is tobb helyen tor fel a termalviz, idonkent egy-egy iszapkitores beterit egy-egy parkot. A varos szelen, a Whakawerawera parkban forro tavakat, bugyborekolo iszapgodroket, par gejzirt lehet meglesni, de sokkal nepszerubb (s latvanyosabb is) a huszegynehany km-re levo Wai-O-Tapu park. A turistakat is konnyebb odacsoditeni egy minden nap pontosan ugyanakkor kitoro gejzirhez, mint valami megjosolhatatlan gyakorisaggal kitoro masikhoz. A kozelben van a Ngati Rangiteaorere torzs tulajdonaban levo Hell's Gate park, az orszag egyetlen māori kezben levo geotermikus parkja. Az angol nevet egy G.B. Shaw nevu ateista adta, egy mult szazad eleji egyhetes latogatasakor, mondvan, ha a tarsasagaban levo teologusoknak igazuk van, s letezik pokol, akkor bizonyara ez a kapuja. No , nem mintha nem lenne meg vagy tucatnyi ilyen nevu hely a vilagon, de ha van pokol, sokaknak kell ott elferne, miert ne lehetne tobb kapuja is. A kornyek torzsi neve Tikitere.

Rotorua-bol A Coromandel felszigetre mentem tovabb, majdnem ket napot toltottem Thames-ben es Coromandel-ben. Utobbi jobban tetszett, egy az aranylaz idejen tizezres varoska, most masfelezren lakjak.

Egy helyi technikatanar a hetvenes evekben abbahagyta a tanitast, felcsapott fazekasnak, es epitett egy sajat kis vasutat a domboldalon. A vasutacskat eleinte csak az alapanyag szallitasara hasznaltak (nem csak edenyek es szobrok, hasznalati targyak, de teglak is keszulnek itt), majd a bank javaslatara az egyre hosszabb szakaszokat megnyitottak a kozonseg elott is. Huszonhet ev alatt harom kilometer hosszu vasutat epitettek. Egy ketszintes viadukttal, par hiddal, alagutakkal es tobb forduloponttal lehet biztonsagosan felkuldeni a hegyoldalra az osszkerekmeghajtasos vonatokat. A banki kolcsont mar reg visszafizettek, a tovabbi bevetelbol pedig oshonos fak telepiteset finanszirozzak, mert erre nem sikerult mashonnan alapitvanyi penzeket szerezni. Jo hogy vannak ilyen megszallottak.

Par oraja ertem Aucklandba, lehet hogy itt maradok a fennmarado hat napra, de lehet hogy raunok a nagyvarosra es tovabbmegyek egy kicsit eszakabbra. Aztan egy het Ausztralia, s indulok haza.

Meg valami. A Ruapehu kratertavanak kiomleserol lemaradtam, par nappal korabban napokig dekkoltam a kornyeken, Taupo-ban, hogy keresztul tudjak setalni a Tongariro Nemzeti Parkon (ennek a legnagyobb hegye a Ruapehu) de a parkban vacak volt az ido, nem jartak a buszok. De arrol, hogy megint leket kapott a to, csak otthonrol kaptam hirt :) A 2005-os parizsi zavargasok idejen pont Parizsban voltunk, ott is hamarabb tudtuk meg otthonrol, hogy majre van. Kicsive teszi a vilagot a televizio, es a rossz hireket es a termeszeti katasztrofakat konnyebb eladni.

Taupō-nui-a-Tia

Taupo-ba, emelle a to melle indulok par ora mulva. Elmultak hat a Palmerston North-ban toltott szep napok, az itteni cimboram holnap elrepul valahova egy napra dolgozni, s en is tovabbalok. Kellemes pihenos napokat toltottem itt, s most ismet johetnek a zsufoltabb, utazgatos idok. Bar egy hettel odebbtoltam az Ausztraliaba repulesem idopontjat, de igy is csak bo ket hetem maradt az orszag nagyobbik felere. Sajnos a vulkanok most kimaradnak, de azert egy-ket forrobb helyre igyekszem eljutni, s talan megiscsak befer egy egynapos tura holnaputanra, ha sikerul megszervezni holnap delutan. (Vagy inkabb ma delutanra. Most melloztem a dolt betukkel irt megjegyzeseket es a hyperlink-eket, nem MacIntosh-ra fejlesztette ki a gugli ezt a blogszerkeztot. Egyebkent a cim a helyseg māori neve, a to a hajdani māori felfedezojenek kabatjarol kapta a nevet. Az oslakosokat az ember hajlamos felmeztelenul elkepzelni, pedig a nulla fok koruli esoben regen is telikabatot huztak. A kabatjuk szottes alapjat kiwi-toll vagy kutyaszor boritotta, mindket fajtabol lattam peldanyokat, szepek voltak.)