A tegnap délelőtti napozás-fürdéssel ugyan nem pihentem ki magam, de mégis a lovak közé csaptam, s ma reggel hétre hazaértem. Nagyszerű szórakozás a kihalt adriai tengerparti (8-as) országúton suhanni, napfényben és holdvilágban egyaránt. Pláne a montenegroi egysávos, töredezett, beszakadt megyei szerpentinek után. Vádolhattok kozmonihilizmussal, de a tengerparti és a hegyi vezetést jobban élveztem a magyar hetes útnál, bár hajnali ködben, kamionok közt az is élmény volt. A sztrádák mindenhol üresek voltak, csak Fehérvártól kezdett sűrűsödni. Persze kevés hülye vezet éjjel (és néhány okos meg akiknek muszáj, de ők többnyire profik).
Most pár nap pihenés következik. A naplót egyelőre becsukom (nem mintha az utóbbi hat napban sokat írtam volna ide, de azért fotókat raktam fel). A sorsolási bizottság (sb) hamarosan összeül és jutalmakat sorsol a kedves commentezők között. (Last minute! Még mindig van lehetőség bekerülni az esélyesek közé - szerintem a sb pár napig még nem tud összejönni.)
Köszönöm a megjegyzéseket, bármilyen formában is érkeztek. Hosszabb ideig tartó útra januárig talán nem megyek, a rövidebbeket pedig nem blogolom ide, de fotók tán készülnek majd, s a most lezárt balkáni út néhány fotója is publikálásra vár - ha valakit érdekel. Sokminden érdekes dolog nem került ide, (pl nem írtam az újvidéki drámaíró versenyről, a Tara kanyonról, az első podgoricai Kapcsolat Napjáról, a magas emberek népéről, lányokról, fiúkról, a kopár vidéken oázisként élvezhető sokszázéves szelídgesztenye-ligetről, vagy arról, milyen élmény a tengelytörés kétes egzisztenciájú albánok lakta vidéken), de ez már alighanem így is marad. Aki kiváncsi (hamar megöregszik), kérdezzen.
Most pár nap pihenés következik. A naplót egyelőre becsukom (nem mintha az utóbbi hat napban sokat írtam volna ide, de azért fotókat raktam fel). A sorsolási bizottság (sb) hamarosan összeül és jutalmakat sorsol a kedves commentezők között. (Last minute! Még mindig van lehetőség bekerülni az esélyesek közé - szerintem a sb pár napig még nem tud összejönni.)
Köszönöm a megjegyzéseket, bármilyen formában is érkeztek. Hosszabb ideig tartó útra januárig talán nem megyek, a rövidebbeket pedig nem blogolom ide, de fotók tán készülnek majd, s a most lezárt balkáni út néhány fotója is publikálásra vár - ha valakit érdekel. Sokminden érdekes dolog nem került ide, (pl nem írtam az újvidéki drámaíró versenyről, a Tara kanyonról, az első podgoricai Kapcsolat Napjáról, a magas emberek népéről, lányokról, fiúkról, a kopár vidéken oázisként élvezhető sokszázéves szelídgesztenye-ligetről, vagy arról, milyen élmény a tengelytörés kétes egzisztenciájú albánok lakta vidéken), de ez már alighanem így is marad. Aki kiváncsi (hamar megöregszik), kérdezzen.
2 megjegyzés:
és hová mész januárban?
Kedves zoltán!
Terveim szerint Ausztrália, Pápua Új-Guinea (és/vagy Salamon-szigetek), s a legfontosabb: Új-Zéland és ami esetleg útbaesik (pl szingapúri átszállás esetén pár nap ott). Nagyjából három hónap, ha futja a pénztárcámból és ha bírom a messzeséget.
Megjegyzés küldése