Elmaradasok

Nemreg ertem Queenstown-ba. Ebben a varosban tobb internet-cafe is van, nemelyik nagyvarosi (vagyis olcso) aron es kello savszelesseggel dolgozik. (Ihol van ket webkamera azoknak, akik kivancsiak egy kicsi kordorgalomra es egy fas hegyoldalra.)
Sok mindent nem irkaltam be ide egy het alatt, keveset potolok belole, a tobbit tan eloben annak, akit erdekel. Te Anau-ban keves gep volt, a Hostelben pedig dupla arert nosztalgiazhattam: a tiz evvel ezelotti modemes idok lassusagaval negyedora alatt meg sem nyilt ez a weboldal. E-mailt meg csak-csak lehetett olvasni es irni, de blogolni aligha.

Tehat. Semmit sem irtam Dunedin-rol. Csak egy (nagyon suru) hetveget toltottem ott, egy regi kedves barat vendegekent. Meg megyek vissza, csak mar nagyon vagytam a hegyek, illetve Fiordland utan. Nem lattam peldaul, ahogyan az egyik legritkabb pingvinfaj egyedei (a sarga szemu pingvinek) a napi halaszgatas utan alkonyattajt kitotyognak a feszkukhoz. Voltam ugyan egy rezervatumukban, de csak delutan negy tajban, akkor meg vigan uszkaltak. Csak a felmeteres fiokaikat lattam varakozni. Mi oket neztuk az alcazott lesrol, ok meg minket. A vilag legmeredekebb utcajat is csak hajorol neztem meg, gondoltam, maszok meg eleget hegyoldalon. (Kulonben sem biztos, hogy ez a legmeredekebb, de az aszfaltozottak kozott elokelo helyen allhat. Nem lennek postas vagy szemetes abban az utcaban, fokepp telen. Bar lakni sem lehet valami mokas. Leszamitva a kilatast.)

S nem lattam pl a helyi Steiner Schoolt sem, ez az egyik ok, amiert meg valoszinuleg visszamegyek Dunedinbe. (Valamint jopar otthagyott cucc es par kedves ember kedveert is erdemes lesz visszaterni.) Viszont lattam a helyi fokakat (momentan fogalmam sincs, mi a kulonbseg egy seal es egy sea lion kozt, valaki felhomalyosithatna, itt sea lion-ok voltak, a Milford Soundnal allitolag seal-oket lattam), az arrafele feszkelo albatroszokat (es par mas albatroszfaj egyedeit, Dunedin kozeleben, az Otago felszigeten a Northern Royal Albatross feszkel, kozuluk tobbel is talalkoztunk, a Southern Royal Albartoss-bol csak egyet lattunk repulni, de nekem tok egyformanak tuntek, repules kozben nem tunt fel, hogy egyiknek 3m-es, masiknak 3,30-as a szarnyfesztavja. Szep nagyok voltak es kesz.), illetve megneztuk a Moeraki kozeleben a tengerparton talalhato nagy kogolyokat is, mert epp arra jartunk.

Te Anauban csak negy napot toltottem, abbol is kettot elmaszkalassal. Nyugodt kisvaros egy gyonyoru to partjan, szerettem. Nem indultam neki a kozeli helyekrol indulo tobbnapos turaknak, par honappal korabban kellett volna hozza helyet foglalni, (es bevallom, most kicsit lusta is vagyok) de azert maszkaltam es bringaztam a kornyeken. (Eltekertem pl. a husz kilometerre levo kovetkezo tohoz, a Manapouri-hoz.) Egy napra elmentem egy szervezett utra egy mikrobuszos tarsasaggal. Elmentunk a Milford Sound fjord vajta oblebe hajozni. Varazslatosan szep hely, sokszaz meter magas, meredek, zold hegyoldalak kozt egy (akkor epp) csendes, szelfutta fjord oble, mindenfele vizesesekkel. Van mi essen, fenn a csucsokon meg itt-ott ovad a ho es kulonben is, arrafele atlagosan vagy hat meter eso esik egy evben. (Allitolag itt van egy panorama-video a helyrol, bar gondolom, ugysem tudja visszaadni a latvanyt. En nem tudtam itt megnezni.) Persze oda- es visszaut kozben sokszor megalltunk, mindenfele vizeseseket megnezni, tavakat fotozni, esoerdoben setalni, stb.

Kicsit sajnaltam is otthagyni Te Anau-t, nem jutottam el mindenhova, de meg annyi latnivalo van ebben az orszagban. Queenstown sokkal inkabb turistafalo helynek tunik, (mar amennyire itelhetek egy ora varosnezes utan,) egyelore csak harom napot tervezek itt lenni, lehet, meg ennyi is sok lesz belole.

Szolg.kozl.: Az elsokent kert levlapok utnak indultak, remelem meg is talaljak a cimzetteket. Nemigen kuldok egyformakat, de hiaba szep ez az orszag, sok - szerintem - gyalazatos levlap kozul kell kimazsolazni a nekem is tetszoket. Ugy latszik, a giccses vagy hatalmas feliratokkal terhelt levlapok mindenutt nepszeruek, leginkabb ilyeneket lehet kapni.