Hangzott el sugva Asimov Alapitvany trilogiaja masodik kotetenek vegen. S bar az en elso Uj-zelandi korom bezarult, visszaertem Christchurchbe, holnap ugyanezen lendulettel korozok tovabb, ahova korabban is mentem, irany Dunedin. (Ide, Christchurcbe azert jottem vissza tegnap, hogy ma meglatogassam a helyi Steiner Schoolt.)Fox es Christchurch kozt tobb mint egy het telt el, kozben mobil-terero is csak ritkan volt, nemhogy internet. A nyugati part 400km-es szakaszan nyolcezer ember el, nem csoda, ha a helyi mobilszolgaltato nem strapalja magat ennyi ember kedveert. Raadasul az egesz part teli van hegyekkel :) Internet volt, de leginkabb csak affele lassu, penzbedobos masinak, melyek kepernyoje valami kritikus pillanatban, mondjuk egy level irasanak kozepen elsotetul, neha anelkul hogy lezarna az alkalmazasokat - tehat ujra be kell dobni ket dollart a level befejezesehez, vagy legalabb a biztonsagos kilepeshez - egyfajta elektronikus peep-show.
Hokitikaban egy tel-avivi utazohoz csatlakoztam, akivel eloszor Fox-nal talakoztunk. Hokitika egy nyugis kisvaros, a fo attrakcioi a jade-csiszolo muhelyek (bar nemelyik gyarnak nevezi magat, s tenyleg szeriaban gyartja a kicsi, de viszonylag draga ekszereket - a jade kemeny ko, sokaig kell csiszolni, de a māoriknak volt idejuk - sok szep mutargyat es fegyvert is csiszoltak pounamu-bol. Az idetelepult feherek greenstone-nak neveztek el, vegulis tenyleg zold). Sok szep es jonehany gyonyoru munkat lattam, de eredeti terveimmel ellentetben megsem alltam be csiszolni (vannak egynapos workshopok). Ehelyett utitarsammal az Abel Tasman Nemzeti Parkba mentunk, ahol masfel napig kajakoztunk es turaztunk. Nyugis, szep tengeroblokben lehet ott kajakozni, de kell hozza egy tars, sokkal macerasabb a tengeri kajakozas szoloban. Innan a Golden Bay-be mentunk tovabb (ezt latjatok a muholdas kepen), ahol ket napig egy Pohara nevu, pinduri, ketszaz fos faluban szalltunk meg. Arrafele sok muvesz telepedett le, az egesz obolben mindenfele galeriak es muhelyek mukodnek. A hostelben, ahol laktunk (kulonben nagyszeru hely a The Nook, kedves kis videki haziko, nagyon csaladias) szintugy volt egy galeria, a gondnok hazaspar holgytagjanak festmenyeivel es gyonyoru okarinaival. (A hangszerek eloben tenyleg szepek, a fotokon nem tul jol mutatnak, s szepen is szolnak (pentaton skalazasuak)).
A Golden Bay szamomra legerdekeserbb helye a Farewell Split volt - ez a foldnyelv a deli sziget csucsa. Egy 35 km hosszu, keskeny foldnyelv, madarrezervatum, ahol tobb mint szazfele madar telel at. Mi leginkabb fekete hattyukat lattunk (vagy valami ilyesmiket, nem vagyok ornitologus), szazszamra usztak mellettunk, vagy alltak a parton, meltosagteljesen betartva a huszmeteres tavolsagot. Alighanem kijjebb setaltunk, mint a kijelolt latogatoosveny (semmi sem jelezte, hogy nem illenek tovabbmennunk), mig olyan helyre nem ertunk, ahol at tudtunk kelni az igencsak szuros bokrokon. A korabbi bokros, erdos reszt ott mar homokdunek valtjak fel. Az egesz Split nagyon lassan odebbvonul. Nagyszeru elmeny volt, hisz nehany napja partucat kilometerrel odebb meg a nyugati part esoerdoiben setaltunk. A duneken atkeltunk a deli sziget keleti partjarol a nyugatira. Nem tartott sokaig, itt mar csak kb 300m szeles a sziget. (A "sivatagban" vandorolva jol megegett a szam, napokig probaltam nem mosolyogni, de nehezen ment).
Megneztuk az orszag legnagyobb forrasat is. A Waikoropupu a māorik szent helye, allitolag egyben a vilag legtisztabb forrasa - vigyaztak is ra, nehogy osszekoszoljuk. (Az egyik kozeli folyoban mar megjelent a didymo, ez az eredetileg csak az eszaki felgombon honos alga, ami ellen a deli felgomb elovilaga nem tud vedekezni. 2005 ota elvben a deli szigeten minden elo edesvizbe merult dolgot a helyszinen alaposan meg kell tisztitani, vagy kesobb fertotleniteni, mielott masik elo edesvizbe kerulhetne. (Ez eleg maceras mondjuk egy kutya eseteben). Ennek ellenere persze tovabb terjed a didymo. Meg ha minden turista betartana is a Biosecurity New Zealand utasitasait, a vizimadarak aligha fogjak fertotleniteni vagy ket napig szaritani a labukat).
Pohara-bol Pictonba, a Marlborough Sounds-hoz mentunk tovabb, de csak egy napot turaztunk a Queen Charlotte Track-en. Ez egy nepszeru, konnyu, 72 km hosszu turaut, nekunk csak 15km-re volt idonk (arra se sok, kevesebb mint negy ora mulva el kellett ernunk a vizitaxit). Szep, szep, de nem az igazi. Lehet hogy itt kellett volna kezdeni a deli sziget turait es Fiordlandon vagy a West Coast esoerdoiben befejezni, azok a helyek - nekem legalabbis - sokkal szebbek voltak. (Egyebkent ugy tunik, kicsi ez az orszag, idorol idore osszefutok ugyanazokkal az utazokkal, az eddigi egyetlen magyar utazoval Pictonban ismet talalkoztunk).
Itt elvaltak utjaink, utitarsam atkelt az eszaki szigetre, en pedig delnek indultam. Chritchurchbol tovabbalva Dunedinben par napot toltok, ismerosokkel talakozom, majd irany az eszaki sziget. Nagyon keves idom maradt, pedig ott is akad epp eleg latnivalo. (Marcius 21-en atrepulok Ausztraliaba, ha csak kesobbre nem halasztom - bar ez felesleges, erre az orszagra legalabb egy ev kellene, nem ket honap).
A Golden Bay szamomra legerdekeserbb helye a Farewell Split volt - ez a foldnyelv a deli sziget csucsa. Egy 35 km hosszu, keskeny foldnyelv, madarrezervatum, ahol tobb mint szazfele madar telel at. Mi leginkabb fekete hattyukat lattunk (vagy valami ilyesmiket, nem vagyok ornitologus), szazszamra usztak mellettunk, vagy alltak a parton, meltosagteljesen betartva a huszmeteres tavolsagot. Alighanem kijjebb setaltunk, mint a kijelolt latogatoosveny (semmi sem jelezte, hogy nem illenek tovabbmennunk), mig olyan helyre nem ertunk, ahol at tudtunk kelni az igencsak szuros bokrokon. A korabbi bokros, erdos reszt ott mar homokdunek valtjak fel. Az egesz Split nagyon lassan odebbvonul. Nagyszeru elmeny volt, hisz nehany napja partucat kilometerrel odebb meg a nyugati part esoerdoiben setaltunk. A duneken atkeltunk a deli sziget keleti partjarol a nyugatira. Nem tartott sokaig, itt mar csak kb 300m szeles a sziget. (A "sivatagban" vandorolva jol megegett a szam, napokig probaltam nem mosolyogni, de nehezen ment).
Megneztuk az orszag legnagyobb forrasat is. A Waikoropupu a māorik szent helye, allitolag egyben a vilag legtisztabb forrasa - vigyaztak is ra, nehogy osszekoszoljuk. (Az egyik kozeli folyoban mar megjelent a didymo, ez az eredetileg csak az eszaki felgombon honos alga, ami ellen a deli felgomb elovilaga nem tud vedekezni. 2005 ota elvben a deli szigeten minden elo edesvizbe merult dolgot a helyszinen alaposan meg kell tisztitani, vagy kesobb fertotleniteni, mielott masik elo edesvizbe kerulhetne. (Ez eleg maceras mondjuk egy kutya eseteben). Ennek ellenere persze tovabb terjed a didymo. Meg ha minden turista betartana is a Biosecurity New Zealand utasitasait, a vizimadarak aligha fogjak fertotleniteni vagy ket napig szaritani a labukat).
Pohara-bol Pictonba, a Marlborough Sounds-hoz mentunk tovabb, de csak egy napot turaztunk a Queen Charlotte Track-en. Ez egy nepszeru, konnyu, 72 km hosszu turaut, nekunk csak 15km-re volt idonk (arra se sok, kevesebb mint negy ora mulva el kellett ernunk a vizitaxit). Szep, szep, de nem az igazi. Lehet hogy itt kellett volna kezdeni a deli sziget turait es Fiordlandon vagy a West Coast esoerdoiben befejezni, azok a helyek - nekem legalabbis - sokkal szebbek voltak. (Egyebkent ugy tunik, kicsi ez az orszag, idorol idore osszefutok ugyanazokkal az utazokkal, az eddigi egyetlen magyar utazoval Pictonban ismet talalkoztunk).
Itt elvaltak utjaink, utitarsam atkelt az eszaki szigetre, en pedig delnek indultam. Chritchurchbol tovabbalva Dunedinben par napot toltok, ismerosokkel talakozom, majd irany az eszaki sziget. Nagyon keves idom maradt, pedig ott is akad epp eleg latnivalo. (Marcius 21-en atrepulok Ausztraliaba, ha csak kesobbre nem halasztom - bar ez felesleges, erre az orszagra legalabb egy ev kellene, nem ket honap).
1 megjegyzés:
Szia Zub!
Meggyógyult már a szád?
Képzeld szombaton teljes holdfogyatkozás volt (márc.3.)Tudsz róla? Vörös lett Hold.
Nem jött meg a képeslap. Ez normális? Vagy kezdhetek aggódni?
Gyönyörű helyeken jársz. Várom a képeket. Ezer pussz! Ágó
Megjegyzés küldése