Australia Day (Invasion Day*)

Vagyishat nemzeti unnep volt itt ma, persze fokepp a (mostmar) tobbsegi Ausztralia szamara. 1788-ban ezen a napon tuzte ki Phillip kapitany az angol lobogot Sydney-nel. Hogy miert 1000 km-rel odebb, Melbourne-hoz kozel neveztek el rola szigetet, azt nem tudom, biztos erre is jart. A helyi felvonulasnak (meg mindig Melbourne-ben vagyok) csak a vegere ertem oda, szikh, kinai, vietnami nepviseletben lattam vonulokat, illetve a helyi vak sportolok csoportjat. Utanuk mar csak nehany fontosemberbacsi es fontosemberneni setalt, fotosok csattogtattak a gepeiket felejuk, majd diszkret mozgokordon utan johetett a plebs, majd a takaritoautok. Egy alternativ megemlekezesen is reszt vettem, a Parlament elott (hm. semmi rendorkordon es vizagyu, ezeknek az ausztraloknak nincsenek demokratikus tomegoszlato eszkozeik?) kb szaz ember kozepette a szervezok egy hangositoautoval a rendori eroszak es rasszizmus ellen tuntettek. (Egy Sydney kiallitason megtudtam, hogy meg mostanaban is elofordul, hogy Aboriginalok halnak meg a bortonokben a nem megfelelo banasmod miatt. Most inkabb nem irok a Ellopott nemzedek-rol, eleg randa tortenet, elvegre nem errol szol ez a mai nap. Aki akar, olvasson utana.)

Kis ingyenvillamosozas utan a Kings Domain nevu kertben neztem veteranautokiallitast. Igazabol a gyerek- es csaladi programokra mentem, csak elobb at kellett "kuzdenem" magam a ven jarganyokon. A legtobb veteran a huszas evekbol volt, de akadt nehany Ford T-modell, sot egy 1885-os Benz is, de az mar csak replika volt. Viszont nem csak szemely- (es sport)kocsik voltak, hanem regi motorok, teherautok is. Kar hogy ne vagyok automanias. Erdekes volt pl a veteranok kozt latni hetvenharmas gyartasu BMW-t, vegulis csak harom evvel fiatalabb nalam, kocsiban mar veteran lennek. Tul sok volt. Harom kocsi lenyugozo, harmincat alaposan vegignezhet az ember egy ora alatt, de itt kb. haromszaz kocsi volt. A gyerek- es csaladi programok nem sokban kulonboznek egy otthonitol. Mikor tomegiszonyom lett, atmentem a Royal Botanic Gardens-be, aludtam egy kicsit a fuvon az arnyekban (nem is volt olyan egyszeru ures, nyugis, arnyas helyet talalni egy majd' negymillios varos kedvenc parkjaban, unnepnap). A RBG-ben van az egyik legfontosabb ausztral csillagaszati obszervatorium (1944-ben bezart, gondolom, kisse sok lett a varosi feny es kellett a penz a haborura is).
Eddig mindossze annyi csillagaszati megfigyelest tettem, hogy racsodalkoztam a tenyre, hogy itt a novekvo hold egyre koverebb C alaku. Remelem, ezek utan a fogyo hold D alakbol fogy. Egeszen mas dolog elmeletben megtanulni a holdfazisokat a ket labdaval es a lampaval, mint eloben tapasztalni a forditott holdalakot. Vegre valami bizonyitek-szeruseg, hogy tenyleg a deli felgombon vagyok.

A tuzijateknak itt nagyon orulnek az emberek, sok Uuuh, meg Aaaah volt a latvanyosabb effektusoknal. Es ma leszolitott az elso koldus is. Szerencses orszag ez(?), ket hete vagyok itt, s eddig csak par koldust lattam. Persze a hetvenes evekben otthon sem voltak, bizom benne, hogy itt masert nincsenek mint nalunk nem voltak akkoriban.

Inkabb valami kis vidam szinessel zarok: Tegnapelott (helyi baratoktol hazateroben) atsetaltam a William Barak hidon. Modern betonhid a sinek felett, sarga acelkorlat, kozepen valami kromozott bigyo, semmi erdekes. A fulemben epp moldvai dallamok szoltak, (nem csak honvagy, kis kabelen keresztul a zsebembol folyt ki a zene) mikor is valami fura, nem epp Karpat-medencei dallamot hallok. Par lepessel odebb valami nagyon afrikai keveredett a hegedu melle. Nocsak, milyen vicces zenere teniszeznek ezek a felkapott sztarok itt a szomszed stadionban (Australian Open) - gondoltam. Azert csak gyanus volt, kikapcsoltam a zenet s valami nagyon szepet hallottam. Mindenfele egzotikus nyelveken aradtak a dalok, enekek, altatok, szakralis szovegek. Ahogy az ember halad a hidon, nagyon kulonleges erzes az egymasba folyo dalokat hallgatni, otvenharom nemzet nyelven, huszonnegy csatornabol aradni. Proximities a mualkotas neve. Vissza is setaltam ujra megcsodalni. Sajnos nem vettem fel, de ha ismet arra jarok es egyebkent csond lesz, akkor megprobalom felvenni, bar eleg vacak a zsebcucc belso mikrofonja.

* Egyes Aboriginal szimpatizans szervezetek Invasion Day neven nevezik a mai napot. Ehhez nem kell szotar sem. Hasznalatos egy masik elnevezes is, masoktol ("Survival Day"), halaul azert, mert a bearamlo feher hoditok nem teljesen irtottak ki az itt talalt hatvanezer (mas forrasok szerint szazhuszezer) eves kulturat.

Melbourne

Innen valamiert megszokott a foto. Nem baj, ugysem en csinaltam. Ahogy az eddigi ausztraliaiakat sem.
No igen, ez a varos leginkabb ilyen. Nyuzsgo kozmopolisz, uj es ujabb magashazzal es par veletlenul megmaradt, 19. szazad(vegi) epulettel. De nagyon szep a Botanikus kert (ami inkabb kertek, tobb helyszinen van) s allitolag az allatkertet is erdemes megnezni. Tegnapelott este ertem ide, de meg nem setaltam a belvarosban, tegnap baratokat latogattam, ma henyeltem, mosok, ismet latogatoba megyek. Azert hagyok majd idot a varosra is.

Persze itt most minden az Australian Open-rol szol, vegulis megiscsak a vilag egyik legnagyobb tenisztornaja zajlik epp a varosban. Nem csoda hogy tegnap tobb emberrel talalkoztam a stadionok fele, mint a Botanikos Kertben. Kar hogy nem izgat kulonosebben a tenisz, 20-30$-ert megnezhetnek par kisebb meccset, persze a fotablara mar inkabb egy szazast kellene aldozni. De nem teszem, bocs :) Tudom, par sportszereto szuros szemekkel fog ramnezni, ha hazamegyek, de ez van. Ha vege lesz, jon a vizisportok vilagbajnoksaga, magyar polosokkal, evezosokkel. Persze akkor mar nem leszek itt, s nem is szandekozom visszaterni csak ezert ide. Raadasul nyaron a Margitszigetre se mentem ki, pedig ott alacsonyabb volt a tarifa es sokkal kevesebbet kellett repulni erte. Hazafiatlan dog vagyok :)

Blue Mountains

Altalaban a Harom Nover kepevel szoktak reklamozni a Sydneyhez legkozelebb levo hegyeket, de megis inkabb ezt a fotot valasztottam. Most persze nyar van, es nem ennyire sok a viz, de azert megiscsak esoerdonek hivjak es nem szaradt ki az osszes vizeses. Tiz orat kutyagoltam tegnap Katoomba kornyeken, de persze tobb napra lenne szukseg ahhoz, hogy a legtobb erdekesseget megnezhessem. Talan majd visszafele itt pihenek par napot a hosszas repulout elott. Tenyleg hosszu. A minap lattam itt, a kozelben, a Kings Cross-on egy tablat, kulonbozo varosok tavolsagaval. Londonnal semmi sincs messzebb. Miert pont oda kell visszarepuljek? :)
De vissza a hegyekre. Szepek. Jol kiepitett turistautak (is) vannak, nemelyik szakasz kerekesszekkel is jarhato. De ez nem mentesitett a parezer lepcso megmaszasatol. Furcsallottam ugyan, hogy igy, a nyar kozepen egy csomo etterem be volt zarva a foutcan. Hetkoznap volt, tan a hetvegi forgalomra szamitanak inkabb? Furcsa erzes olyan erdoben setalni, ahol minden fa, pafrany, gomba, madar idegen, de a homerseklet es a paratartalom nehol nem sokban kulonbozik egy hazai erdoetol. Es szo se rola, a fak koronaja folott repulo hofeher kakadu szebb latvany, mint egy varju. (De a hangja eppoly borzalmas). Ja igen, a gyikok hasonlitanak az otthoniakra, bar az egyik jol megijesztett, mikor majdnem raleptem a felmeteres farkara. Gondolom, o is megijedt.

Woolloomooloo

Szep neve van ennek a varosnegyednek. Direkt nem turistacsalogato kepet valasztottam, bocs. Ez jobb? Errefele lakom meg par napig egy hostelben. A hely nevere van tobb elkepzeles is a vermezotol a fekete kengurukolyokig. Mindenesetre vicces alak lehetett a telepes, aki igy irta at az eredeti aboriginal kifejezest.

A hatvanas evek vegen lebontottak itt a szegenynegyedben sokmindent es epitettek helyere mas, nem tul szep epuletet. Le akartak bontani a molora epitett dokkot is, pedig allitolag ez e vilag legnagyobb faszerkezetes epulete. Ket es fel evig tuntettek a helyiek, mire sikerult meggyozni a megfelelo szerveket hogy talan megsem a bontas a legjobb megoldas. Sajnos mi, magyarok nem vagyunk meg ebben tul jok, le is bontjak hamarost a Terezvaros par szep hazat. Aztan csak felujitottak, szallodat es draga lakasokat alakitottak ki bene. Hurra. Kulonben tenyleg szep. Egy parszazeves orszagnak meg kell oriznie minel tobb "regi" epuletet. Persze csak a hoditoknak parszaz eves. Mi, feherek itt is jol kiirtottuk az oslakossagot, fene essen az eroszakos fajtankba.

Tudatalatti megálló

A Heathrow Tube csak akkor ilyen üres, ha épp lekésed a vonatot. De nem akartam vonatozni, irány a nyár, dehogy megyek ki a nyálkás Londonba! Dehogy viszek télikabátot Ausztráliába! Hiszen itt sincs igazi tél. A jegesmedvék is lassan kihalnak. És az unokáim már csak állatkertben láthatnak pingvint? Demagóg lennék? Lehet. Bárcsak. Lennének.

Eddig tartott az elore megirt szoveg. Innentol ekezetek nelkul.

Aztan persze bementem a varosba, meg akkor is, ha majdnem annyi idobe kerult a metrozas, mint amennyit a varosban tolthettem. Sebaj. A Sohoban kajaltam (ketszer is, biztos ami sure), fotoztam parat (amiket egyelore nem lathattok, ki tudja, mikor tudok feltolteni fotokat a netre), de a Westminsterre mar nem volt idom. Sebaj. Ott lesz meg egy darabig es London kozel van. (Nem ide, ezt mar Sydneybol irom.)

A repules persze hosszu, unalmas es faraszto volt, de mit csinaljak, tul soka tartott volna vonatozni es hajozni. Kicsavart vilag, olcsobb Bp es London kozt repulni, mint autozni vagy vonatozni, pedig sokkal tobb uzemanyagot kell hozza elegetni. Meg nem pihentem ki az utat, de lehet hogz sose fogom. Nehez visszaszokni az angol billentyuzetre, az utolso y/z cseret direkt hagytam benne, a tobbi mar veletlenul lesz.

Vagy irok majd kesobb a Royal Botanic Gardenben is elo repulo rokakrol es a Sydney Festival-rol, (az elso napom ket legtobb idomet kitolto elmenye) vagy sem, de most megyek a bolhapiacra, ha meg be nem zart. Van 10 ora elonyom hozzatok kepest, mar belehajoltam a vasarnap delutanba, ti meg durmoltok odahaza, mar aki epp nem egy huzosabb szombat esti elhajlast elvez vagy szenved el epp.

"Ausztrália, öregem, Ausztrália!"

Mondta Cseh Tamás izgatottan a 88-as Mélyrepülés című lemezén. Számomra a fő célpont nem is Ausztrália, hanem Új-Zéland, de jövő héten mégiscsak Sydney-be repülök. A tüzijátékról persze lemaradtam, pedig eredeti terveim szerint valahol Ausztráliában ért volna az újév, de sebaj. Azért jó helyen telt az év vége, egy kedves kis dunántúli falu szőlőhegyén, egy szépen felújított házban, barátokkal. De azért fotózom majd Ausztráliában és Új-Zélandon is, akit érdekel, itt talál majd néhány bejegyzést és fotót is. Feltéve hogy három hónap alatt elég időt töltök gép előtt. Akikkel nem találkozom, mielőtt elindulok, azoknak is búék, a többieknek pedig személyesen.