Vagyishat nemzeti unnep volt itt ma, persze fokepp a (mostmar) tobbsegi Ausztralia szamara. 1788-ban ezen a napon tuzte ki Phillip kapitany az angol lobogot Sydney-nel. Hogy miert 1000 km-rel odebb, Melbourne-hoz kozel neveztek el rola szigetet, azt nem tudom, biztos erre is jart. A helyi felvonulasnak (meg mindig Melbourne-ben vagyok) csak a vegere ertem oda, szikh, kinai, vietnami nepviseletben lattam vonulokat, illetve a helyi vak sportolok csoportjat. Utanuk mar csak nehany fontosemberbacsi es fontosemberneni setalt, fotosok csattogtattak a gepeiket felejuk, majd diszkret mozgokordon utan johetett a plebs, majd a takaritoautok. Egy alternativ megemlekezesen is reszt vettem, a Parlament elott (hm. semmi rendorkordon es vizagyu, ezeknek az ausztraloknak nincsenek demokratikus tomegoszlato eszkozeik?) kb szaz ember kozepette a szervezok egy hangositoautoval a rendori eroszak es rasszizmus ellen tuntettek. (Egy Sydney kiallitason megtudtam, hogy meg mostanaban is elofordul, hogy Aboriginalok halnak meg a bortonokben a nem megfelelo banasmod miatt. Most inkabb nem irok a Ellopott nemzedek-rol, eleg randa tortenet, elvegre nem errol szol ez a mai nap. Aki akar, olvasson utana.)Kis ingyenvillamosozas utan a Kings Domain nevu kertben neztem veteranautokiallitast. Igazabol a gyerek- es csaladi programokra mentem, csak elobb at kellett "kuzdenem" magam a ven jarganyokon. A legtobb veteran a huszas evekbol volt, de akadt nehany Ford T-modell, sot egy 1885-os Benz is, de az mar csak replika volt. Viszont nem csak szemely- (es sport)kocsik voltak, hanem regi motorok, teherautok is. Kar hogy ne vagyok automanias. Erdekes volt pl a veteranok kozt latni hetvenharmas gyartasu BMW-t, vegulis csak harom evvel fiatalabb nalam, kocsiban mar veteran lennek. Tul sok volt. Harom kocsi lenyugozo, harmincat alaposan vegignezhet az ember egy ora alatt, de itt kb. haromszaz kocsi volt. A gyerek- es csaladi programok nem sokban kulonboznek egy otthonitol. Mikor tomegiszonyom lett, atmentem a Royal Botanic Gardens-be, aludtam egy kicsit a fuvon az arnyekban (nem is volt olyan egyszeru ures, nyugis, arnyas helyet talalni egy majd' negymillios varos kedvenc parkjaban, unnepnap). A RBG-ben van az egyik legfontosabb ausztral csillagaszati obszervatorium (1944-ben bezart, gondolom, kisse sok lett a varosi feny es kellett a penz a haborura is).
Eddig mindossze annyi csillagaszati megfigyelest tettem, hogy racsodalkoztam a tenyre, hogy itt a novekvo hold egyre koverebb C alaku. Remelem, ezek utan a fogyo hold D alakbol fogy. Egeszen mas dolog elmeletben megtanulni a holdfazisokat a ket labdaval es a lampaval, mint eloben tapasztalni a forditott holdalakot. Vegre valami bizonyitek-szeruseg, hogy tenyleg a deli felgombon vagyok.
A tuzijateknak itt nagyon orulnek az emberek, sok Uuuh, meg Aaaah volt a latvanyosabb effektusoknal. Es ma leszolitott az elso koldus is. Szerencses orszag ez(?), ket hete vagyok itt, s eddig csak par koldust lattam. Persze a hetvenes evekben otthon sem voltak, bizom benne, hogy itt masert nincsenek mint nalunk nem voltak akkoriban.
Inkabb valami kis vidam szinessel zarok: Tegnapelott (helyi baratoktol hazateroben) atsetaltam a William Barak hidon. Modern betonhid a sinek felett, sarga acelkorlat, kozepen valami kromozott bigyo, semmi erdekes. A fulemben epp moldvai dallamok szoltak, (nem csak honvagy, kis kabelen keresztul a zsebembol folyt ki a zene) mikor is valami fura, nem epp Karpat-medencei dallamot hallok. Par lepessel odebb valami nagyon afrikai keveredett a hegedu melle. Nocsak, milyen vicces zenere teniszeznek ezek a felkapott sztarok itt a szomszed stadionban (Australian Open) - gondoltam. Azert csak gyanus volt, kikapcsoltam a zenet s valami nagyon szepet hallottam. Mindenfele egzotikus nyelveken aradtak a dalok, enekek, altatok, szakralis szovegek. Ahogy az ember halad a hidon, nagyon kulonleges erzes az egymasba folyo dalokat hallgatni, otvenharom nemzet nyelven, huszonnegy csatornabol aradni. Proximities a mualkotas neve. Vissza is setaltam ujra megcsodalni. Sajnos nem vettem fel, de ha ismet arra jarok es egyebkent csond lesz, akkor megprobalom felvenni, bar eleg vacak a zsebcucc belso mikrofonja.
* Egyes Aboriginal szimpatizans szervezetek Invasion Day neven nevezik a mai napot. Ehhez nem kell szotar sem. Hasznalatos egy masik elnevezes is, masoktol ("Survival Day"), halaul azert, mert a bearamlo feher hoditok nem teljesen irtottak ki az itt talalt hatvanezer (mas forrasok szerint szazhuszezer) eves kulturat.
Eddig mindossze annyi csillagaszati megfigyelest tettem, hogy racsodalkoztam a tenyre, hogy itt a novekvo hold egyre koverebb C alaku. Remelem, ezek utan a fogyo hold D alakbol fogy. Egeszen mas dolog elmeletben megtanulni a holdfazisokat a ket labdaval es a lampaval, mint eloben tapasztalni a forditott holdalakot. Vegre valami bizonyitek-szeruseg, hogy tenyleg a deli felgombon vagyok.
A tuzijateknak itt nagyon orulnek az emberek, sok Uuuh, meg Aaaah volt a latvanyosabb effektusoknal. Es ma leszolitott az elso koldus is. Szerencses orszag ez(?), ket hete vagyok itt, s eddig csak par koldust lattam. Persze a hetvenes evekben otthon sem voltak, bizom benne, hogy itt masert nincsenek mint nalunk nem voltak akkoriban.
Inkabb valami kis vidam szinessel zarok: Tegnapelott (helyi baratoktol hazateroben) atsetaltam a William Barak hidon. Modern betonhid a sinek felett, sarga acelkorlat, kozepen valami kromozott bigyo, semmi erdekes. A fulemben epp moldvai dallamok szoltak, (nem csak honvagy, kis kabelen keresztul a zsebembol folyt ki a zene) mikor is valami fura, nem epp Karpat-medencei dallamot hallok. Par lepessel odebb valami nagyon afrikai keveredett a hegedu melle. Nocsak, milyen vicces zenere teniszeznek ezek a felkapott sztarok itt a szomszed stadionban (Australian Open) - gondoltam. Azert csak gyanus volt, kikapcsoltam a zenet s valami nagyon szepet hallottam. Mindenfele egzotikus nyelveken aradtak a dalok, enekek, altatok, szakralis szovegek. Ahogy az ember halad a hidon, nagyon kulonleges erzes az egymasba folyo dalokat hallgatni, otvenharom nemzet nyelven, huszonnegy csatornabol aradni. Proximities a mualkotas neve. Vissza is setaltam ujra megcsodalni. Sajnos nem vettem fel, de ha ismet arra jarok es egyebkent csond lesz, akkor megprobalom felvenni, bar eleg vacak a zsebcucc belso mikrofonja.
* Egyes Aboriginal szimpatizans szervezetek Invasion Day neven nevezik a mai napot. Ehhez nem kell szotar sem. Hasznalatos egy masik elnevezes is, masoktol ("Survival Day"), halaul azert, mert a bearamlo feher hoditok nem teljesen irtottak ki az itt talalt hatvanezer (mas forrasok szerint szazhuszezer) eves kulturat.
4 megjegyzés:
Egyebkent pedig nojjon be az orra lika annak is, aki ezt a html-szerkesztot kodolta. Maradt benne par hiba es egy orat elvesztegettem azzal, hogy ujraszerkesszem ezt a szoveget, hogy ne csak 0 pontos bolhabetukkel jelenjen meg.
Szia Zub!
Én is olvaslak ám...
Hogy vagy? Nem vagy nagyon egyedül? Nekem már hiányzol. Ez a holdas ügy felcsigázott...erősen kell koncentrálnom, hogy elképzeljem :)
Szóval az utazók kérésére:
ÖT SZÉP SZŰZ ŐRÜLT ÍRÓT NYÚZ, azaz öt szép szűz őrült írót nyúz.
Aki tudja mit jelent ez, és megírja a címét, Zubi küld egy képes lapot. :) ugye?
Pontosan, ahogy karesz said... abdullah ibrahim, a kisszakallu bolcs mondta. (de hol vannak a lányok? vagy legalabb is egy, mert az hianyzik a szovegbol). Igy ezert csak legfeljebb egy arvíztűrő tükörfúrógépet kuldok levlap helyett :)
Megjegyzés küldése