Állatokrul

Tegnap délután ismét a fővárosba mentem. De mielőtt rátérnék, egy kis színes: Tegnap reggel a kempingben, napkelte* előtt a sátorból kilépve egy fekete mókust láttam, szájában almával. Az otthoni fa sárgává érett gyümölcse ezer kilométerrel odébb, egy montenegroi fekete mókus szájában. Azért a globalizációnak vannak bájos hatásai is. Ha valaki most a helyi élővilág idegen fajokkal való fertőzéséről kezd litániába, igazat adok neki és maximális tisztelettel körberöhögöm. A mókus és az alma arányairól: mintha egy különösen nehéz strandlabdával a fogaim közt próbálnék fára mászni. Persze az én fogaim kisebbek és nincs mire támaszkodnom; hiába, a mókus jobban famászásra termett. (Nem írtam eddig, de a topolyai ügetőn láttuk Kazanova, a bácskai Kincsem sírját. Szinte mindent díjat megnyert, amiért indították, eddig értem, de vajon honnan tudhatták névadáskor, csikókorában, hogy majdan 177 utódnak ad majd, ööö, ha nem is életet, de ennyit nemz majd? Nomen est omen? Kazanova egyik unokáját és dédunokáját láttuk a ménistállóban. Szépek voltak, de így ránézésre, én laikus nem láttam, bármi módon is dicső ősük örökébe tudnának-e lépni. Vissza a mókushoz) Az előkelő patkányka a szemembe nézett, - láttam amint összevonja szemöldökét, valami olyasmit gondolhatott, nem, ezt már ugyan vissza nem adom! - majd elegáns mozdulatokkal fellibbent egy ágvillához és odatuszkolta az almát. Persze nem tudtam lefotózni akció közben, annyira nem vagyok paparazzo hogy pisilni is fényképezőgépel menjek. Az itt látható fotók a mókusról és az almáról pár másodperccel később készültek, nem akartam a látványt fotózás miatt elszalasztani. Innentől aztán vagy elhiszitek a sztorit, vagy berakjátok a leviathán mellé, a polcra.

Később még fotóztam egy frissen leölt pókot hosszú métereken át vonszoló fekete darázsszerü rovart is. Jó, hogy az asszonyoknak a gyermekáldás érdekében nem kell átcibálniuk focipályányi bozótoson egy vizilovat, bár pár év alatt biztosan többelefántnyi cuccot felcipelnek az emeletre, az is szép teljesítmény.
Ennyit az állatokról. Marhákról, birkákról, kecskékről később, vagy soha.

* Mielőtt a csillagász kedvü jpg-buherátorok megcáfolnának, a sátramnál csak fél kilenc után volt napkelte, hegy tövében, majdnem tengerszinten laktam, előnyös, ha csak későn ver ki a sátorból a fény és a hőség.