Szabadkán szeredán mosolyog Elenámindulat kavarog bámuló pasasok
verdeső sziveit kosaradba rakod
ércszínü kalapod befedi haragod
kacéran ring felénk karcsú nyíralakod.
Szabadkán szeredán kacagj rám Elenám!
Szeptember 21-én jókor reggel Szabadkára mentünk. Míg kedves vendéglátóm ügyeit intézte, maradt kis időm a főtéren s környékén kószálni. Nem a Városháza épülete, nem a Galéria és a Magyar Konzulátus Zsolnay-díszei vagy a Zsolnay-díszkút, hanem a központban álló hajdani Népszínház épülete és a Zsinagóga látványa fogott meg leginkább. Előbbi felújítása vár, előterében mérsékelten odaillő internet-kávézó pang, utóbbin szerencsére már dolgoznak. A zsinagógába a nyitott kerítésen és oldalkapun át jutottunk be. A munkások nem zavartak el minket, s hosszú percekig csodáltuk a menyezet pazar magyaros motívumait, a szebb napokat látott üvegablakokat s a porlepte, megkopott, hiányos berendezést. Ha valaki hozzáértőbb olvassa a blogom, commentben megírhatná, miért kalocsai motívumokkal díszítették a mennyezetét?
Ha utolérem magam, írok a nap többi részéről, a topolyai ügetőről és a VI. Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny darabjairól is.
1 megjegyzés:
Éltem első comment-je...remélem sikerül! Eddig e-mailbe próbálkoztam. :) Még egyszer szeretném elmondani, mennyire tetszik ez a vers. Annyira találó, hogy meg kell tanulnom.
Megjegyzés küldése