Sydney - Kings Cross

Legutobb is a kozeleben szalltam meg, csak kicsit odebb, ketpercnyire, Woolloomooloo-n, nem a Kings Cross-nal. Vidam, szines, vibralo, elenk hely, (allitolag ez Ausztralia legsurubben lakott resze). Persze vasarnap reggel hetkor, amikor ideertem, meglehetosen kihalt volt minden. A turistak, az utcalanyok (es fiuk) mar hazamentek, a harsany pentek es szombat ejjeli elet nyomait csak a sok szemet es az osszetort uvegeket fedo papirzacsok jeleztek. Persze hogy tilos kozteruleten alkoholt fogyasztani, ezert itt is papirzacskoba csomagoljak az uvegeket. A piacozok kezdtek felallitani a satraikat. Akinek van ra tiz perce, megnezhet egy tizperces dokumentumfilmet a kornyekrol. Ebben integet a fenti holgy. Nem, nem talalkoztunk szemelyesen :)

Sajnos ma a Cunami-veszely miatt korulmenyes lett volna eljutni a kedvenc Sydney strandomra (a kompkozlekedest szuneteltettek) es nem biztos, hogy jo otlet lett volna a helyszinen megvarni, vajon ideer-e a reggeli cunami, vagy - amint vartak - eddigre elgyengul. Meg a vegen megegtem volna. Sebaj, tegnap voltam a Manly-beachen. Most egy jo ideig biztos nem jutok el a Csendes-Ocean partjara. Tan majd egyszer, Papua Uj-Guineaban. Holnap delutan indulok haza, alighanem egy ideig ez az utolso bejegyzes a blogban. Viszlat, Pacifica!

Brisbane

Tegnap delelott ertem ide, Brisbane-be. Egy fura hostelben lakom, ket kilometerre a belvarostol, Spring Hill-ben. Tobb okbol is fura, pl. mert roppant hangulatos ugyan, csak epp az eddigi leggyalazatosabb furdoszobakkal itt talalkoztam, viszont a lakok tobbsege japan es koreai fiatal, egy csomo feliratot el sem tudok olvasni.

Tegnap alig futotta erombol valamire, leginkabb a botanikus kertben aludtam, (koran volt a reggel fel negyes ebreszto,) de ma azert megiscsak eljutottam a Lone Pine Koala Sanctuary-be. Kepesek voltak Guiness rekord-ra nevezni, amit el is nyertek, mint a vilag legnagyobb koala rezervatuma. Ehhez eleg volt 130 vicces macko. Persze vannak mas allataik is, nehany kengurufaj (wallaby-k is vannak, de ilyen finomsagokkal nekunk nem muszaj foglalkozni, egy europainak az is csak kenguru, bar pont wallaby van a pesti allatkertben is, s ha jol emlekszem, akadnak ott kenguruk is :) wombatok, dingok, hullok, madarak, nem akarom mindet felsorolni, bocs. Valahol kell legyen tasman ordoguk is, de nem talalkoztunk ossze. lehet hogy csak a weben tartanak belole egy virtualis peldanyt. Persze hogy vannak birkaik is, ha netan nem lattam volna eleget beloluk Uj-Zelandon, itt potolhattam volna.

Nyugis hely, konnyeden el lehet ott pihengetni fel napig is: a koalaktol senki nem var izgaga mocorgast, de a kenguruk is csak ritkan, tessek-lassek ugrandoztak korulottunk. Inkabb csak heveresztunk az arnyekban. Majd' 30 fok volt, en sem ugraltam.

Ezt a kepet azert valasztottam, hogy tudjam, van a kozelben oceanpart is, bar lehet hogy nem jutok el oda holnap (a belvarostol vagy 10-15 km-re van a legkozelebbi ertekelheto strand, ez busszal fel ora is lehet). Ha itt nem, hat majd Sydney-ben belelogatom a labam, meg ha ott mar nagyon hideg is lesz (25 fok arnyekban).

Auckland

Gondolkodtam rajta, irjak-e egyaltalan Aucklandrol. Vegulis ot napot toltottem itt, de tan harom is eleg lett volna. Nagyvaros, (nagyobb a fovarosnal,) viszonylag keves erdekes epulettel. Az erdekesebbek kozul idonkent nehanyat lebontanak es kevesbe erdekeseket epitenek a helyukre, ahogy az mar lenni szokott. Valahol biztos van egy kellemes fotere, de nem a belvarosban. A muzeum persze jo kis polinez es maori nyujtemennyel rendelkezik es a varosi galeria is erdekes. Utobbiba fokepp Charles Goldie huszadik szazad eleji maori portrei kedveert mentem be, (egyet mar lattam Wellingtonban es kivancsi voltam tobbre is) de azert persze volt mas latnivalo is.

Most csak ennyit irok, ez az utolso estem Uj-Zelandon, nem a gep elott akarom tolteni. Nem is csomagolassal, de azt ugyis muszaj :( Kora reggel indul a gepem, Ausztraliabol, tan Brisbane-bol vagy Sydneybol remelhetoleg meg irok valami vidamabbat is :)

Te Rotorua-nui-a-Kahumatamomoe

Rotorua elsosorban a turistak kedveert eloadott maori show-irol es termalfurdoirol hires, de a māorik szamara talan fontosabb, hogy 1926-ban Sir Apirana Turupa Ngata māori politikus itt alapitotta meg az elso Maori hagymanyorzo iskolat. A 19. szazadban a māorikat kihalasra itelt nepnek tekintettek, lelekszamuk csokkent, torzsi teruleteik gyorsan fogytak. Ngata felsimerte hogy a a hagyomanyok es a torzsi kultura megorzese nagyon fontos az egyes torzsek fennmaradasahoz.

Ennyit az okoskodasbol. Persze hogy megneztem en is egy show-t. Nem bantam meg.

A kornyeken eleg sok jele van a vulkani aktivitasnak, magan a varoson belul is tobb helyen tor fel a termalviz, idonkent egy-egy iszapkitores beterit egy-egy parkot. A varos szelen, a Whakawerawera parkban forro tavakat, bugyborekolo iszapgodroket, par gejzirt lehet meglesni, de sokkal nepszerubb (s latvanyosabb is) a huszegynehany km-re levo Wai-O-Tapu park. A turistakat is konnyebb odacsoditeni egy minden nap pontosan ugyanakkor kitoro gejzirhez, mint valami megjosolhatatlan gyakorisaggal kitoro masikhoz. A kozelben van a Ngati Rangiteaorere torzs tulajdonaban levo Hell's Gate park, az orszag egyetlen māori kezben levo geotermikus parkja. Az angol nevet egy G.B. Shaw nevu ateista adta, egy mult szazad eleji egyhetes latogatasakor, mondvan, ha a tarsasagaban levo teologusoknak igazuk van, s letezik pokol, akkor bizonyara ez a kapuja. No , nem mintha nem lenne meg vagy tucatnyi ilyen nevu hely a vilagon, de ha van pokol, sokaknak kell ott elferne, miert ne lehetne tobb kapuja is. A kornyek torzsi neve Tikitere.

Rotorua-bol A Coromandel felszigetre mentem tovabb, majdnem ket napot toltottem Thames-ben es Coromandel-ben. Utobbi jobban tetszett, egy az aranylaz idejen tizezres varoska, most masfelezren lakjak.

Egy helyi technikatanar a hetvenes evekben abbahagyta a tanitast, felcsapott fazekasnak, es epitett egy sajat kis vasutat a domboldalon. A vasutacskat eleinte csak az alapanyag szallitasara hasznaltak (nem csak edenyek es szobrok, hasznalati targyak, de teglak is keszulnek itt), majd a bank javaslatara az egyre hosszabb szakaszokat megnyitottak a kozonseg elott is. Huszonhet ev alatt harom kilometer hosszu vasutat epitettek. Egy ketszintes viadukttal, par hiddal, alagutakkal es tobb forduloponttal lehet biztonsagosan felkuldeni a hegyoldalra az osszkerekmeghajtasos vonatokat. A banki kolcsont mar reg visszafizettek, a tovabbi bevetelbol pedig oshonos fak telepiteset finanszirozzak, mert erre nem sikerult mashonnan alapitvanyi penzeket szerezni. Jo hogy vannak ilyen megszallottak.

Par oraja ertem Aucklandba, lehet hogy itt maradok a fennmarado hat napra, de lehet hogy raunok a nagyvarosra es tovabbmegyek egy kicsit eszakabbra. Aztan egy het Ausztralia, s indulok haza.

Meg valami. A Ruapehu kratertavanak kiomleserol lemaradtam, par nappal korabban napokig dekkoltam a kornyeken, Taupo-ban, hogy keresztul tudjak setalni a Tongariro Nemzeti Parkon (ennek a legnagyobb hegye a Ruapehu) de a parkban vacak volt az ido, nem jartak a buszok. De arrol, hogy megint leket kapott a to, csak otthonrol kaptam hirt :) A 2005-os parizsi zavargasok idejen pont Parizsban voltunk, ott is hamarabb tudtuk meg otthonrol, hogy majre van. Kicsive teszi a vilagot a televizio, es a rossz hireket es a termeszeti katasztrofakat konnyebb eladni.

Taupō-nui-a-Tia

Taupo-ba, emelle a to melle indulok par ora mulva. Elmultak hat a Palmerston North-ban toltott szep napok, az itteni cimboram holnap elrepul valahova egy napra dolgozni, s en is tovabbalok. Kellemes pihenos napokat toltottem itt, s most ismet johetnek a zsufoltabb, utazgatos idok. Bar egy hettel odebbtoltam az Ausztraliaba repulesem idopontjat, de igy is csak bo ket hetem maradt az orszag nagyobbik felere. Sajnos a vulkanok most kimaradnak, de azert egy-ket forrobb helyre igyekszem eljutni, s talan megiscsak befer egy egynapos tura holnaputanra, ha sikerul megszervezni holnap delutan. (Vagy inkabb ma delutanra. Most melloztem a dolt betukkel irt megjegyzeseket es a hyperlink-eket, nem MacIntosh-ra fejlesztette ki a gugli ezt a blogszerkeztot. Egyebkent a cim a helyseg māori neve, a to a hajdani māori felfedezojenek kabatjarol kapta a nevet. Az oslakosokat az ember hajlamos felmeztelenul elkepzelni, pedig a nulla fok koruli esoben regen is telikabatot huztak. A kabatjuk szottes alapjat kiwi-toll vagy kutyaszor boritotta, mindket fajtabol lattam peldanyokat, szepek voltak.)

Palmerston* North...

... a var neve, mely vendegli a kiralyt. Nem, nem tudom miert irtam ezt a mondatot. Nincs itt egy var sem, en sem vagyok kiraly, s meg csak aranyat sem talaltak a kornyeken. :)

Probaltam valami fotot keresni a varos nevevel, de csufos kudarcot vallottam. Alig masfeltucat talalat, egyik sem ide valo. Ellenben, ha a Massey University-re keresek, akkor mar mas a helyzet. A Lonely Planet egy mondattal intezi el a varost, amiben szerepel az egyetem, a tejipar es a szeleromuvek. Kulonben a Wikipedia sem ir a hatvanezres varosrol semmit. Hol vannak a lokalpatriotak? Vegulis igazuk van, hisz a varos mersekelten izgalmas, viszont itt van az orszag legnagyobb egyetemenek nagyobbik resze. (Kb 20.000 diakkal).

Tegnapelott ertem ide, a szeleromuveket aznap csak messzirol, tegnap mar kozelebbrol is megneztem (legalabb szaz van itt beloluk, vagy tan szazotven is?) De nem miattuk jottem ide, hanem egy itt elo kiwi ismerosom miatt, s ugy tunik, itt ragadok par napig. Pedig nagyon ketyeg az ora, lehet hogy kevesebb, mint ket hetem van Uj-Zelandbol, de a hatralevo ido mar ugyis keves az eszaki szigetre. Tul sok, tul nagy, tul szep. Majdcsak beosztom valahogy, s hagyok latnivalot legkozelebbre is. Mintha csak a szomszedban lenne, s barmikor idejohetnek, hehe.

Hopp, majd elfelejtettem Wellingtont, a fovarost, ahol masfel napot toltottem. Nem sok. Tulajdonkepp csak a Parlamentet neztem meg (kivulrol) es a Te Papa Tongarewa muzeumot (kivul-belul), utobbira hat orat szanva. Nagyjabol eleg is volt. Eleg szellos a muzeum berendezese, nem nyomnak agyon a mutargyak. (Nem csoda hogy szellos, ez az orszag legszelesebb varosa. Szorakoztato, ahogyan egy viszonylag nyugodt napon majd letepi az ember fejet a szel. Esovel es hideggel kombinalva aligha tetszett volna.)

* A bejegyzés címe eredetileg Palmerson North. Lásd: beküldött megjegyzések.

A kornek nincs vege

Hangzott el sugva Asimov Alapitvany trilogiaja masodik kotetenek vegen. S bar az en elso Uj-zelandi korom bezarult, visszaertem Christchurchbe, holnap ugyanezen lendulettel korozok tovabb, ahova korabban is mentem, irany Dunedin. (Ide, Christchurcbe azert jottem vissza tegnap, hogy ma meglatogassam a helyi Steiner Schoolt.)
Fox es Christchurch kozt tobb mint egy het telt el, kozben mobil-terero is csak ritkan volt, nemhogy internet. A nyugati part 400km-es szakaszan nyolcezer ember el, nem csoda, ha a helyi mobilszolgaltato nem strapalja magat ennyi ember kedveert. Raadasul az egesz part teli van hegyekkel :) Internet volt, de leginkabb csak affele lassu, penzbedobos masinak, melyek kepernyoje valami kritikus pillanatban, mondjuk egy level irasanak kozepen elsotetul, neha anelkul hogy lezarna az alkalmazasokat - tehat ujra be kell dobni ket dollart a level befejezesehez, vagy legalabb a biztonsagos kilepeshez - egyfajta elektronikus peep-show.

Hokitikaban egy tel-avivi utazohoz csatlakoztam, akivel eloszor Fox-nal talakoztunk. Hokitika egy nyugis kisvaros, a fo attrakcioi a jade-csiszolo muhelyek (bar nemelyik gyarnak nevezi magat, s tenyleg szeriaban gyartja a kicsi, de viszonylag draga ekszereket - a jade kemeny ko, sokaig kell csiszolni, de a māoriknak volt idejuk - sok szep mutargyat es fegyvert is csiszoltak pounamu-bol. Az idetelepult feherek greenstone-nak neveztek el, vegulis tenyleg zold). Sok szep es jonehany gyonyoru munkat lattam, de eredeti terveimmel ellentetben megsem alltam be csiszolni (vannak egynapos workshopok). Ehelyett utitarsammal az Abel Tasman Nemzeti Parkba mentunk, ahol masfel napig kajakoztunk es turaztunk. Nyugis, szep tengeroblokben lehet ott kajakozni, de kell hozza egy tars, sokkal macerasabb a tengeri kajakozas szoloban. Innan a Golden Bay-be mentunk tovabb (ezt latjatok a muholdas kepen), ahol ket napig egy Pohara nevu, pinduri, ketszaz fos faluban szalltunk meg. Arrafele sok muvesz telepedett le, az egesz obolben mindenfele galeriak es muhelyek mukodnek. A hostelben, ahol laktunk (kulonben nagyszeru hely a The Nook, kedves kis videki haziko, nagyon csaladias) szintugy volt egy galeria, a gondnok hazaspar holgytagjanak festmenyeivel es gyonyoru okarinaival. (A hangszerek eloben tenyleg szepek, a fotokon nem tul jol mutatnak, s szepen is szolnak (pentaton skalazasuak)).
A Golden Bay szamomra legerdekeserbb helye a Farewell Split volt - ez a foldnyelv a deli sziget csucsa. Egy 35 km hosszu, keskeny foldnyelv, madarrezervatum, ahol tobb mint szazfele madar telel at. Mi leginkabb fekete hattyukat lattunk (vagy valami ilyesmiket, nem vagyok ornitologus), szazszamra usztak mellettunk, vagy alltak a parton, meltosagteljesen betartva a huszmeteres tavolsagot. Alighanem kijjebb setaltunk, mint a kijelolt latogatoosveny (semmi sem jelezte, hogy nem illenek tovabbmennunk), mig olyan helyre nem ertunk, ahol at tudtunk kelni az igencsak szuros bokrokon. A korabbi bokros, erdos reszt ott mar homokdunek valtjak fel. Az egesz Split nagyon lassan odebbvonul. Nagyszeru elmeny volt, hisz nehany napja partucat kilometerrel odebb meg a nyugati part esoerdoiben setaltunk. A duneken atkeltunk a deli sziget keleti partjarol a nyugatira. Nem tartott sokaig, itt mar csak kb 300m szeles a sziget. (A "sivatagban" vandorolva jol megegett a szam, napokig probaltam nem mosolyogni, de nehezen ment).
Megneztuk az orszag legnagyobb forrasat is. A Waikoropupu a māorik szent helye, allitolag egyben a vilag legtisztabb forrasa - vigyaztak is ra, nehogy osszekoszoljuk. (Az egyik kozeli folyoban mar megjelent a didymo, ez az eredetileg csak az eszaki felgombon honos alga, ami ellen a deli felgomb elovilaga nem tud vedekezni. 2005 ota elvben a deli szigeten minden elo edesvizbe merult dolgot a helyszinen alaposan meg kell tisztitani, vagy kesobb fertotleniteni, mielott masik elo edesvizbe kerulhetne. (Ez eleg maceras mondjuk egy kutya eseteben). Ennek ellenere persze tovabb terjed a didymo. Meg ha minden turista betartana is a Biosecurity New Zealand utasitasait, a vizimadarak aligha fogjak fertotleniteni vagy ket napig szaritani a labukat).
Pohara-bol Pictonba, a Marlborough Sounds-hoz mentunk tovabb, de csak egy napot turaztunk a Queen Charlotte Track-en. Ez egy nepszeru, konnyu, 72 km hosszu turaut, nekunk csak 15km-re volt idonk (arra se sok, kevesebb mint negy ora mulva el kellett ernunk a vizitaxit). Szep, szep, de nem az igazi. Lehet hogy itt kellett volna kezdeni a deli sziget turait es Fiordlandon vagy a West Coast esoerdoiben befejezni, azok a helyek - nekem legalabbis - sokkal szebbek voltak. (Egyebkent ugy tunik, kicsi ez az orszag, idorol idore osszefutok ugyanazokkal az utazokkal, az eddigi egyetlen magyar utazoval Pictonban ismet talalkoztunk).
Itt elvaltak utjaink, utitarsam atkelt az eszaki szigetre, en pedig delnek indultam. Chritchurchbol tovabbalva Dunedinben par napot toltok, ismerosokkel talakozom, majd irany az eszaki sziget. Nagyon keves idom maradt, pedig ott is akad epp eleg latnivalo. (Marcius 21-en atrepulok Ausztraliaba, ha csak kesobbre nem halasztom - bar ez felesleges, erre az orszagra legalabb egy ev kellene, nem ket honap).

Fox Glacier

Ket napja erkeztem. Elso dolgom volt befoglalni tegnapra egy egesznapos (ami inkabb csak het oras) vezetett gleccserturat. (Maskepp nemigen lehet menni. Fokepp, ha nincs az embernek felszerelese). Majd elsetaltam a kozeli Lake Matheson tohoz. Allitolag minden NZ fotoalbumban van egy kep arrol, hogyan tukrozodik a toban a Mt Cook (leanykori neven: Aoraki). Tenyleg nagyon szep latvany. (Es ha a bekrepalt CF kartyamrol sikerul lehalaszni a fotokat, esetleg meg is mutatom. Vagy guglizzatok meg, biztos van soktucat ilyen foto a neten. Most nem rakok fel semmi fotot a post elejere, ezen a penzbedobos masinan egyszerre csak egy bongeszobalak lehet nyitva, s epp az elobb esett be a maradek aprom a padloresbe.)

Europaban is vannak ugyan gleccserek, (nem mintha egyen is jatram volna,) csak nincs korulottuk esoerdo. Lenyugozo latvany kozelrol s tavolrol is. (Biztos helikopterrol is az, de sajnalom a 250$-t a negyed oraert, es sajnalom az erdore es a gleccserre dobott kerozinfustot is.) Szikrazo napsutesben indultunk a pafranyok kozt. Nagyjabol egyoras seta utan ertunk a gleccser oldalara (a terminal felol nem szabad maszni), es negy-ot orat toltottunk a gleccseren setalva, nezelodve, elvezve a latvanyt s a szorakozast (jegbarlangok, szakadekok, madarak, sztorik, mikor mi volt epp soron). Mondom, szikrazo napsutes volt, meg pulover sem kellett a jegen (csak amikor leultunk ebedelni, akkor tunt fel, hogy hideg van,) es vicces volt, hogy amikor visszatertunk a pafranyosba, a gleccser semleges, huvos levegoje utan hirtelen nagyon intenziven ereztuk az erdo illatat. Kivalo szorakozas volt. Delutanra befelhosodott, s igy maradt maig, de nem baj, az erdoben nagyon jot setaltam ebben az idoben is (es a Hitchiker Guide to the Galaxy tv-sorozat-valtozata sem (nagyon) untatott delelott). Most pedig varok. Varom, hogy egy uj ismerosom visszaerjen egy masfelnapos hegyi turajarol (s eldontsuk, ma vagy holnap reggel indulunk innen tovabb, eszaknak). Ugy emlekszem, nem Godot-nak hivjak az illetot. Anyway. Jo itt. Gyakorlatilag ez az egyetlen backpacker a faluban, igy mindenkivel ossze lehet itt talalkozni. (Persze dragabb szalas akad meg egypar). Nyilvan emiatt is, de talan ez a legjobb hangulatu hostel, amiota uton vagyok.

Wanaka

Ma meg Wanakaban alszom, aztan ket-harom napig a Fox Glacier melletti faluban leszek. De ezt mar irtam. Tenyleg sokkal nyugisabb hely ez, mint Queenstown, pedig nem sokkal kisebb. (Nyilvan nem mindegy hogy 7-8000 vagy 4-5000 lakos.) A helyi radio nepszeru zenet es viszonylag keves reklamot ad. A hostel nyugis, kedves hely. Tegnapelott s tegnap a kornyeken setalgattam, ma delutan lestoppoltam egy turistabuszt, elvittek a kozeli Mount Aspiring National Parkba. (Azert annyira nincs kozel, oda-vissza kb 100 km-t buszoztam). A Rotary Club turistai szepen elindultak valami farm mellol egy turazos hetvegere, en pedig inkabb visszajottem az idos soforbacsival, mert elegge a vilag vegen voltunk, s ha nekiallok turazgatni par orat, elofordulhat, hogy egesz ejjel gyalogolhatok visszafele, hogy reggel elerjem a buszt, amit mar kifizettem. (Raadasul nagyon borul, nem volt kedvem kockaztatni egy tizoras ejjeli setat az esoben. Rovidebb szorom van, mint birkaknak. Mas szoval, gyava voltam :))

Queenstown

Ma tovabbmegyek innen Queenstownbol, Wanaka-ba. Ugyan tenyleg nagyon jo helyen van Queenstown, de ebbol kovetkezoen nem csak utazok vannak itt (ize, ha lehet, en is inkabb ezek koze sorolnam magam), hanem igen sok a turista is. Nagyon profi szorakozasi lehetosegek vannak itt, persze kisse borsos aron. Wanakaba fokepp setalgatni, turazni megyek, nyugodtabb kisvaros, mint ez. Szinten toparton. Onnan pedig irany a nyugati part, Fox Glacier. Hacsak ra nem beszelem magam Mt Cook-ra, de az egyfajta zsakutca lenne, es magasan is van (mondjuk, a hegyet ugysem masznam meg (az Aoraki az orszag legmagasabb hegye, 3754m, par eve egy foldrengesnel kicsit kisebb lett ugyan, de meg gyerek, novesben van). Lusta is vagyok, cuccom sincs hozza, s persze a kedv is hianyzik, azt meg ugysem lehet venni :), talan majd par het mulva elmegyek a hegy tovehez a faluba, mikor visszafele tartok Dunedinbe. Megiscsak gyonyoru hely. Kiderul, mennyi idom, penzem es kedvem marad. (Bar Wanaka lesz a harmadik toparti telepules, egyelore nem unom, bar mindenutt hegyek vannak, azert megiscsak mas a taj. Csak epp a Mt Cook masik oldalan van, a ketto kozt pedig csak a madar jar (s gondolom, jo idoben a repulogepek is.)) Itt, Queenstownban a The Remarkables hegy a kedvencem, tegnap hat oran at ultem a Wakatipu partjan (olyan helyen, ahonnan nem latszik s hallatszik a varos,) s neztem, hogy valtoznak a hegy szinei, hogyan rancolodnak a kisebb ormok arnyai s milyen foltokat vetnek ra a felhok, amint egi palyajan odebbvonul a Nap. (S a Hold, most egyszerre vannak az egen, bar a keskeny sarlocska nemigen vetett eszreveheto arnyekot).

Elmaradasok

Nemreg ertem Queenstown-ba. Ebben a varosban tobb internet-cafe is van, nemelyik nagyvarosi (vagyis olcso) aron es kello savszelesseggel dolgozik. (Ihol van ket webkamera azoknak, akik kivancsiak egy kicsi kordorgalomra es egy fas hegyoldalra.)
Sok mindent nem irkaltam be ide egy het alatt, keveset potolok belole, a tobbit tan eloben annak, akit erdekel. Te Anau-ban keves gep volt, a Hostelben pedig dupla arert nosztalgiazhattam: a tiz evvel ezelotti modemes idok lassusagaval negyedora alatt meg sem nyilt ez a weboldal. E-mailt meg csak-csak lehetett olvasni es irni, de blogolni aligha.

Tehat. Semmit sem irtam Dunedin-rol. Csak egy (nagyon suru) hetveget toltottem ott, egy regi kedves barat vendegekent. Meg megyek vissza, csak mar nagyon vagytam a hegyek, illetve Fiordland utan. Nem lattam peldaul, ahogyan az egyik legritkabb pingvinfaj egyedei (a sarga szemu pingvinek) a napi halaszgatas utan alkonyattajt kitotyognak a feszkukhoz. Voltam ugyan egy rezervatumukban, de csak delutan negy tajban, akkor meg vigan uszkaltak. Csak a felmeteres fiokaikat lattam varakozni. Mi oket neztuk az alcazott lesrol, ok meg minket. A vilag legmeredekebb utcajat is csak hajorol neztem meg, gondoltam, maszok meg eleget hegyoldalon. (Kulonben sem biztos, hogy ez a legmeredekebb, de az aszfaltozottak kozott elokelo helyen allhat. Nem lennek postas vagy szemetes abban az utcaban, fokepp telen. Bar lakni sem lehet valami mokas. Leszamitva a kilatast.)

S nem lattam pl a helyi Steiner Schoolt sem, ez az egyik ok, amiert meg valoszinuleg visszamegyek Dunedinbe. (Valamint jopar otthagyott cucc es par kedves ember kedveert is erdemes lesz visszaterni.) Viszont lattam a helyi fokakat (momentan fogalmam sincs, mi a kulonbseg egy seal es egy sea lion kozt, valaki felhomalyosithatna, itt sea lion-ok voltak, a Milford Soundnal allitolag seal-oket lattam), az arrafele feszkelo albatroszokat (es par mas albatroszfaj egyedeit, Dunedin kozeleben, az Otago felszigeten a Northern Royal Albatross feszkel, kozuluk tobbel is talalkoztunk, a Southern Royal Albartoss-bol csak egyet lattunk repulni, de nekem tok egyformanak tuntek, repules kozben nem tunt fel, hogy egyiknek 3m-es, masiknak 3,30-as a szarnyfesztavja. Szep nagyok voltak es kesz.), illetve megneztuk a Moeraki kozeleben a tengerparton talalhato nagy kogolyokat is, mert epp arra jartunk.

Te Anauban csak negy napot toltottem, abbol is kettot elmaszkalassal. Nyugodt kisvaros egy gyonyoru to partjan, szerettem. Nem indultam neki a kozeli helyekrol indulo tobbnapos turaknak, par honappal korabban kellett volna hozza helyet foglalni, (es bevallom, most kicsit lusta is vagyok) de azert maszkaltam es bringaztam a kornyeken. (Eltekertem pl. a husz kilometerre levo kovetkezo tohoz, a Manapouri-hoz.) Egy napra elmentem egy szervezett utra egy mikrobuszos tarsasaggal. Elmentunk a Milford Sound fjord vajta oblebe hajozni. Varazslatosan szep hely, sokszaz meter magas, meredek, zold hegyoldalak kozt egy (akkor epp) csendes, szelfutta fjord oble, mindenfele vizesesekkel. Van mi essen, fenn a csucsokon meg itt-ott ovad a ho es kulonben is, arrafele atlagosan vagy hat meter eso esik egy evben. (Allitolag itt van egy panorama-video a helyrol, bar gondolom, ugysem tudja visszaadni a latvanyt. En nem tudtam itt megnezni.) Persze oda- es visszaut kozben sokszor megalltunk, mindenfele vizeseseket megnezni, tavakat fotozni, esoerdoben setalni, stb.

Kicsit sajnaltam is otthagyni Te Anau-t, nem jutottam el mindenhova, de meg annyi latnivalo van ebben az orszagban. Queenstown sokkal inkabb turistafalo helynek tunik, (mar amennyire itelhetek egy ora varosnezes utan,) egyelore csak harom napot tervezek itt lenni, lehet, meg ennyi is sok lesz belole.

Szolg.kozl.: Az elsokent kert levlapok utnak indultak, remelem meg is talaljak a cimzetteket. Nemigen kuldok egyformakat, de hiaba szep ez az orszag, sok - szerintem - gyalazatos levlap kozul kell kimazsolazni a nekem is tetszoket. Ugy latszik, a giccses vagy hatalmas feliratokkal terhelt levlapok mindenutt nepszeruek, leginkabb ilyeneket lehet kapni.

Christchurch

Csak roviden, mert nagyon mennek setalni. Itt vagyok Christchurchben, masfel napja. De meg nem lattam szinte semmit, Uj-Zelandbol, erdekes, hogy a ket ora idoeltolodat valami rejtelyes lelki okbol nehezebben dolgoztam fel, mint a tizet, amivel Budapestrol Sydneybe jutottam. Jo indikator, hogy harminc ora alatt egy fotot sem kattintottam el es a papiros naplomba sem irtam semmit. Az ilyen lyukak baljoslatuak :) De nem is maradok itt sokaig, holnap tovabbmegyek Dunedinbe. Jovok majd vissza ide is kb ket-harom het mulva, addig tobb napos turakat tervezek a hegyekben (egy-ket otvenkilometeres, tobbnapos seta) semmi sincs veszve, (ez volt az onvigasztalas,) de azert most inkabb megyek is, nem irok semmi tobbet, inkabb irany a botanikus kert.

Na jo, annyit megis, hogy az internyet elnyelte egy Sydneyben irott bejegyzesem, ami arrol szolt, hogy aki levlapot szeretne, irja meg _e-mailben_ a postacimet. Ez nem jelenti azt, hogy _biztosan_ kap is, de eselyesebb, mintha nem irna meg. :) Azert e-mailben kerem es nem comment-ben, hogy nehogy csunya kurkaszok kiollozzak innen es mindenfele diszno leveleket kuldjenek nektek. Ettol fuggetlenul lehet commentezni, nemigen cenzurazok :) (Mellesleg ha megirjatok a cimetek, en is tudom, ki az, aki biztos olvasta a blogot, hehe. Tovabbi marketingvelokra nem hasznalom fel a cimeket es nem adom tovabb harmadik felnek. Ha valaki tul sok levlapot kap tolem, keresre torlom a listarol :D )

Australia Day (Invasion Day*)

Vagyishat nemzeti unnep volt itt ma, persze fokepp a (mostmar) tobbsegi Ausztralia szamara. 1788-ban ezen a napon tuzte ki Phillip kapitany az angol lobogot Sydney-nel. Hogy miert 1000 km-rel odebb, Melbourne-hoz kozel neveztek el rola szigetet, azt nem tudom, biztos erre is jart. A helyi felvonulasnak (meg mindig Melbourne-ben vagyok) csak a vegere ertem oda, szikh, kinai, vietnami nepviseletben lattam vonulokat, illetve a helyi vak sportolok csoportjat. Utanuk mar csak nehany fontosemberbacsi es fontosemberneni setalt, fotosok csattogtattak a gepeiket felejuk, majd diszkret mozgokordon utan johetett a plebs, majd a takaritoautok. Egy alternativ megemlekezesen is reszt vettem, a Parlament elott (hm. semmi rendorkordon es vizagyu, ezeknek az ausztraloknak nincsenek demokratikus tomegoszlato eszkozeik?) kb szaz ember kozepette a szervezok egy hangositoautoval a rendori eroszak es rasszizmus ellen tuntettek. (Egy Sydney kiallitason megtudtam, hogy meg mostanaban is elofordul, hogy Aboriginalok halnak meg a bortonokben a nem megfelelo banasmod miatt. Most inkabb nem irok a Ellopott nemzedek-rol, eleg randa tortenet, elvegre nem errol szol ez a mai nap. Aki akar, olvasson utana.)

Kis ingyenvillamosozas utan a Kings Domain nevu kertben neztem veteranautokiallitast. Igazabol a gyerek- es csaladi programokra mentem, csak elobb at kellett "kuzdenem" magam a ven jarganyokon. A legtobb veteran a huszas evekbol volt, de akadt nehany Ford T-modell, sot egy 1885-os Benz is, de az mar csak replika volt. Viszont nem csak szemely- (es sport)kocsik voltak, hanem regi motorok, teherautok is. Kar hogy ne vagyok automanias. Erdekes volt pl a veteranok kozt latni hetvenharmas gyartasu BMW-t, vegulis csak harom evvel fiatalabb nalam, kocsiban mar veteran lennek. Tul sok volt. Harom kocsi lenyugozo, harmincat alaposan vegignezhet az ember egy ora alatt, de itt kb. haromszaz kocsi volt. A gyerek- es csaladi programok nem sokban kulonboznek egy otthonitol. Mikor tomegiszonyom lett, atmentem a Royal Botanic Gardens-be, aludtam egy kicsit a fuvon az arnyekban (nem is volt olyan egyszeru ures, nyugis, arnyas helyet talalni egy majd' negymillios varos kedvenc parkjaban, unnepnap). A RBG-ben van az egyik legfontosabb ausztral csillagaszati obszervatorium (1944-ben bezart, gondolom, kisse sok lett a varosi feny es kellett a penz a haborura is).
Eddig mindossze annyi csillagaszati megfigyelest tettem, hogy racsodalkoztam a tenyre, hogy itt a novekvo hold egyre koverebb C alaku. Remelem, ezek utan a fogyo hold D alakbol fogy. Egeszen mas dolog elmeletben megtanulni a holdfazisokat a ket labdaval es a lampaval, mint eloben tapasztalni a forditott holdalakot. Vegre valami bizonyitek-szeruseg, hogy tenyleg a deli felgombon vagyok.

A tuzijateknak itt nagyon orulnek az emberek, sok Uuuh, meg Aaaah volt a latvanyosabb effektusoknal. Es ma leszolitott az elso koldus is. Szerencses orszag ez(?), ket hete vagyok itt, s eddig csak par koldust lattam. Persze a hetvenes evekben otthon sem voltak, bizom benne, hogy itt masert nincsenek mint nalunk nem voltak akkoriban.

Inkabb valami kis vidam szinessel zarok: Tegnapelott (helyi baratoktol hazateroben) atsetaltam a William Barak hidon. Modern betonhid a sinek felett, sarga acelkorlat, kozepen valami kromozott bigyo, semmi erdekes. A fulemben epp moldvai dallamok szoltak, (nem csak honvagy, kis kabelen keresztul a zsebembol folyt ki a zene) mikor is valami fura, nem epp Karpat-medencei dallamot hallok. Par lepessel odebb valami nagyon afrikai keveredett a hegedu melle. Nocsak, milyen vicces zenere teniszeznek ezek a felkapott sztarok itt a szomszed stadionban (Australian Open) - gondoltam. Azert csak gyanus volt, kikapcsoltam a zenet s valami nagyon szepet hallottam. Mindenfele egzotikus nyelveken aradtak a dalok, enekek, altatok, szakralis szovegek. Ahogy az ember halad a hidon, nagyon kulonleges erzes az egymasba folyo dalokat hallgatni, otvenharom nemzet nyelven, huszonnegy csatornabol aradni. Proximities a mualkotas neve. Vissza is setaltam ujra megcsodalni. Sajnos nem vettem fel, de ha ismet arra jarok es egyebkent csond lesz, akkor megprobalom felvenni, bar eleg vacak a zsebcucc belso mikrofonja.

* Egyes Aboriginal szimpatizans szervezetek Invasion Day neven nevezik a mai napot. Ehhez nem kell szotar sem. Hasznalatos egy masik elnevezes is, masoktol ("Survival Day"), halaul azert, mert a bearamlo feher hoditok nem teljesen irtottak ki az itt talalt hatvanezer (mas forrasok szerint szazhuszezer) eves kulturat.

Melbourne

Innen valamiert megszokott a foto. Nem baj, ugysem en csinaltam. Ahogy az eddigi ausztraliaiakat sem.
No igen, ez a varos leginkabb ilyen. Nyuzsgo kozmopolisz, uj es ujabb magashazzal es par veletlenul megmaradt, 19. szazad(vegi) epulettel. De nagyon szep a Botanikus kert (ami inkabb kertek, tobb helyszinen van) s allitolag az allatkertet is erdemes megnezni. Tegnapelott este ertem ide, de meg nem setaltam a belvarosban, tegnap baratokat latogattam, ma henyeltem, mosok, ismet latogatoba megyek. Azert hagyok majd idot a varosra is.

Persze itt most minden az Australian Open-rol szol, vegulis megiscsak a vilag egyik legnagyobb tenisztornaja zajlik epp a varosban. Nem csoda hogy tegnap tobb emberrel talalkoztam a stadionok fele, mint a Botanikos Kertben. Kar hogy nem izgat kulonosebben a tenisz, 20-30$-ert megnezhetnek par kisebb meccset, persze a fotablara mar inkabb egy szazast kellene aldozni. De nem teszem, bocs :) Tudom, par sportszereto szuros szemekkel fog ramnezni, ha hazamegyek, de ez van. Ha vege lesz, jon a vizisportok vilagbajnoksaga, magyar polosokkal, evezosokkel. Persze akkor mar nem leszek itt, s nem is szandekozom visszaterni csak ezert ide. Raadasul nyaron a Margitszigetre se mentem ki, pedig ott alacsonyabb volt a tarifa es sokkal kevesebbet kellett repulni erte. Hazafiatlan dog vagyok :)

Blue Mountains

Altalaban a Harom Nover kepevel szoktak reklamozni a Sydneyhez legkozelebb levo hegyeket, de megis inkabb ezt a fotot valasztottam. Most persze nyar van, es nem ennyire sok a viz, de azert megiscsak esoerdonek hivjak es nem szaradt ki az osszes vizeses. Tiz orat kutyagoltam tegnap Katoomba kornyeken, de persze tobb napra lenne szukseg ahhoz, hogy a legtobb erdekesseget megnezhessem. Talan majd visszafele itt pihenek par napot a hosszas repulout elott. Tenyleg hosszu. A minap lattam itt, a kozelben, a Kings Cross-on egy tablat, kulonbozo varosok tavolsagaval. Londonnal semmi sincs messzebb. Miert pont oda kell visszarepuljek? :)
De vissza a hegyekre. Szepek. Jol kiepitett turistautak (is) vannak, nemelyik szakasz kerekesszekkel is jarhato. De ez nem mentesitett a parezer lepcso megmaszasatol. Furcsallottam ugyan, hogy igy, a nyar kozepen egy csomo etterem be volt zarva a foutcan. Hetkoznap volt, tan a hetvegi forgalomra szamitanak inkabb? Furcsa erzes olyan erdoben setalni, ahol minden fa, pafrany, gomba, madar idegen, de a homerseklet es a paratartalom nehol nem sokban kulonbozik egy hazai erdoetol. Es szo se rola, a fak koronaja folott repulo hofeher kakadu szebb latvany, mint egy varju. (De a hangja eppoly borzalmas). Ja igen, a gyikok hasonlitanak az otthoniakra, bar az egyik jol megijesztett, mikor majdnem raleptem a felmeteres farkara. Gondolom, o is megijedt.

Woolloomooloo

Szep neve van ennek a varosnegyednek. Direkt nem turistacsalogato kepet valasztottam, bocs. Ez jobb? Errefele lakom meg par napig egy hostelben. A hely nevere van tobb elkepzeles is a vermezotol a fekete kengurukolyokig. Mindenesetre vicces alak lehetett a telepes, aki igy irta at az eredeti aboriginal kifejezest.

A hatvanas evek vegen lebontottak itt a szegenynegyedben sokmindent es epitettek helyere mas, nem tul szep epuletet. Le akartak bontani a molora epitett dokkot is, pedig allitolag ez e vilag legnagyobb faszerkezetes epulete. Ket es fel evig tuntettek a helyiek, mire sikerult meggyozni a megfelelo szerveket hogy talan megsem a bontas a legjobb megoldas. Sajnos mi, magyarok nem vagyunk meg ebben tul jok, le is bontjak hamarost a Terezvaros par szep hazat. Aztan csak felujitottak, szallodat es draga lakasokat alakitottak ki bene. Hurra. Kulonben tenyleg szep. Egy parszazeves orszagnak meg kell oriznie minel tobb "regi" epuletet. Persze csak a hoditoknak parszaz eves. Mi, feherek itt is jol kiirtottuk az oslakossagot, fene essen az eroszakos fajtankba.

Tudatalatti megálló

A Heathrow Tube csak akkor ilyen üres, ha épp lekésed a vonatot. De nem akartam vonatozni, irány a nyár, dehogy megyek ki a nyálkás Londonba! Dehogy viszek télikabátot Ausztráliába! Hiszen itt sincs igazi tél. A jegesmedvék is lassan kihalnak. És az unokáim már csak állatkertben láthatnak pingvint? Demagóg lennék? Lehet. Bárcsak. Lennének.

Eddig tartott az elore megirt szoveg. Innentol ekezetek nelkul.

Aztan persze bementem a varosba, meg akkor is, ha majdnem annyi idobe kerult a metrozas, mint amennyit a varosban tolthettem. Sebaj. A Sohoban kajaltam (ketszer is, biztos ami sure), fotoztam parat (amiket egyelore nem lathattok, ki tudja, mikor tudok feltolteni fotokat a netre), de a Westminsterre mar nem volt idom. Sebaj. Ott lesz meg egy darabig es London kozel van. (Nem ide, ezt mar Sydneybol irom.)

A repules persze hosszu, unalmas es faraszto volt, de mit csinaljak, tul soka tartott volna vonatozni es hajozni. Kicsavart vilag, olcsobb Bp es London kozt repulni, mint autozni vagy vonatozni, pedig sokkal tobb uzemanyagot kell hozza elegetni. Meg nem pihentem ki az utat, de lehet hogz sose fogom. Nehez visszaszokni az angol billentyuzetre, az utolso y/z cseret direkt hagytam benne, a tobbi mar veletlenul lesz.

Vagy irok majd kesobb a Royal Botanic Gardenben is elo repulo rokakrol es a Sydney Festival-rol, (az elso napom ket legtobb idomet kitolto elmenye) vagy sem, de most megyek a bolhapiacra, ha meg be nem zart. Van 10 ora elonyom hozzatok kepest, mar belehajoltam a vasarnap delutanba, ti meg durmoltok odahaza, mar aki epp nem egy huzosabb szombat esti elhajlast elvez vagy szenved el epp.

"Ausztrália, öregem, Ausztrália!"

Mondta Cseh Tamás izgatottan a 88-as Mélyrepülés című lemezén. Számomra a fő célpont nem is Ausztrália, hanem Új-Zéland, de jövő héten mégiscsak Sydney-be repülök. A tüzijátékról persze lemaradtam, pedig eredeti terveim szerint valahol Ausztráliában ért volna az újév, de sebaj. Azért jó helyen telt az év vége, egy kedves kis dunántúli falu szőlőhegyén, egy szépen felújított házban, barátokkal. De azért fotózom majd Ausztráliában és Új-Zélandon is, akit érdekel, itt talál majd néhány bejegyzést és fotót is. Feltéve hogy három hónap alatt elég időt töltök gép előtt. Akikkel nem találkozom, mielőtt elindulok, azoknak is búék, a többieknek pedig személyesen.