A kornek nincs vege

Hangzott el sugva Asimov Alapitvany trilogiaja masodik kotetenek vegen. S bar az en elso Uj-zelandi korom bezarult, visszaertem Christchurchbe, holnap ugyanezen lendulettel korozok tovabb, ahova korabban is mentem, irany Dunedin. (Ide, Christchurcbe azert jottem vissza tegnap, hogy ma meglatogassam a helyi Steiner Schoolt.)
Fox es Christchurch kozt tobb mint egy het telt el, kozben mobil-terero is csak ritkan volt, nemhogy internet. A nyugati part 400km-es szakaszan nyolcezer ember el, nem csoda, ha a helyi mobilszolgaltato nem strapalja magat ennyi ember kedveert. Raadasul az egesz part teli van hegyekkel :) Internet volt, de leginkabb csak affele lassu, penzbedobos masinak, melyek kepernyoje valami kritikus pillanatban, mondjuk egy level irasanak kozepen elsotetul, neha anelkul hogy lezarna az alkalmazasokat - tehat ujra be kell dobni ket dollart a level befejezesehez, vagy legalabb a biztonsagos kilepeshez - egyfajta elektronikus peep-show.

Hokitikaban egy tel-avivi utazohoz csatlakoztam, akivel eloszor Fox-nal talakoztunk. Hokitika egy nyugis kisvaros, a fo attrakcioi a jade-csiszolo muhelyek (bar nemelyik gyarnak nevezi magat, s tenyleg szeriaban gyartja a kicsi, de viszonylag draga ekszereket - a jade kemeny ko, sokaig kell csiszolni, de a māoriknak volt idejuk - sok szep mutargyat es fegyvert is csiszoltak pounamu-bol. Az idetelepult feherek greenstone-nak neveztek el, vegulis tenyleg zold). Sok szep es jonehany gyonyoru munkat lattam, de eredeti terveimmel ellentetben megsem alltam be csiszolni (vannak egynapos workshopok). Ehelyett utitarsammal az Abel Tasman Nemzeti Parkba mentunk, ahol masfel napig kajakoztunk es turaztunk. Nyugis, szep tengeroblokben lehet ott kajakozni, de kell hozza egy tars, sokkal macerasabb a tengeri kajakozas szoloban. Innan a Golden Bay-be mentunk tovabb (ezt latjatok a muholdas kepen), ahol ket napig egy Pohara nevu, pinduri, ketszaz fos faluban szalltunk meg. Arrafele sok muvesz telepedett le, az egesz obolben mindenfele galeriak es muhelyek mukodnek. A hostelben, ahol laktunk (kulonben nagyszeru hely a The Nook, kedves kis videki haziko, nagyon csaladias) szintugy volt egy galeria, a gondnok hazaspar holgytagjanak festmenyeivel es gyonyoru okarinaival. (A hangszerek eloben tenyleg szepek, a fotokon nem tul jol mutatnak, s szepen is szolnak (pentaton skalazasuak)).
A Golden Bay szamomra legerdekeserbb helye a Farewell Split volt - ez a foldnyelv a deli sziget csucsa. Egy 35 km hosszu, keskeny foldnyelv, madarrezervatum, ahol tobb mint szazfele madar telel at. Mi leginkabb fekete hattyukat lattunk (vagy valami ilyesmiket, nem vagyok ornitologus), szazszamra usztak mellettunk, vagy alltak a parton, meltosagteljesen betartva a huszmeteres tavolsagot. Alighanem kijjebb setaltunk, mint a kijelolt latogatoosveny (semmi sem jelezte, hogy nem illenek tovabbmennunk), mig olyan helyre nem ertunk, ahol at tudtunk kelni az igencsak szuros bokrokon. A korabbi bokros, erdos reszt ott mar homokdunek valtjak fel. Az egesz Split nagyon lassan odebbvonul. Nagyszeru elmeny volt, hisz nehany napja partucat kilometerrel odebb meg a nyugati part esoerdoiben setaltunk. A duneken atkeltunk a deli sziget keleti partjarol a nyugatira. Nem tartott sokaig, itt mar csak kb 300m szeles a sziget. (A "sivatagban" vandorolva jol megegett a szam, napokig probaltam nem mosolyogni, de nehezen ment).
Megneztuk az orszag legnagyobb forrasat is. A Waikoropupu a māorik szent helye, allitolag egyben a vilag legtisztabb forrasa - vigyaztak is ra, nehogy osszekoszoljuk. (Az egyik kozeli folyoban mar megjelent a didymo, ez az eredetileg csak az eszaki felgombon honos alga, ami ellen a deli felgomb elovilaga nem tud vedekezni. 2005 ota elvben a deli szigeten minden elo edesvizbe merult dolgot a helyszinen alaposan meg kell tisztitani, vagy kesobb fertotleniteni, mielott masik elo edesvizbe kerulhetne. (Ez eleg maceras mondjuk egy kutya eseteben). Ennek ellenere persze tovabb terjed a didymo. Meg ha minden turista betartana is a Biosecurity New Zealand utasitasait, a vizimadarak aligha fogjak fertotleniteni vagy ket napig szaritani a labukat).
Pohara-bol Pictonba, a Marlborough Sounds-hoz mentunk tovabb, de csak egy napot turaztunk a Queen Charlotte Track-en. Ez egy nepszeru, konnyu, 72 km hosszu turaut, nekunk csak 15km-re volt idonk (arra se sok, kevesebb mint negy ora mulva el kellett ernunk a vizitaxit). Szep, szep, de nem az igazi. Lehet hogy itt kellett volna kezdeni a deli sziget turait es Fiordlandon vagy a West Coast esoerdoiben befejezni, azok a helyek - nekem legalabbis - sokkal szebbek voltak. (Egyebkent ugy tunik, kicsi ez az orszag, idorol idore osszefutok ugyanazokkal az utazokkal, az eddigi egyetlen magyar utazoval Pictonban ismet talalkoztunk).
Itt elvaltak utjaink, utitarsam atkelt az eszaki szigetre, en pedig delnek indultam. Chritchurchbol tovabbalva Dunedinben par napot toltok, ismerosokkel talakozom, majd irany az eszaki sziget. Nagyon keves idom maradt, pedig ott is akad epp eleg latnivalo. (Marcius 21-en atrepulok Ausztraliaba, ha csak kesobbre nem halasztom - bar ez felesleges, erre az orszagra legalabb egy ev kellene, nem ket honap).

Fox Glacier

Ket napja erkeztem. Elso dolgom volt befoglalni tegnapra egy egesznapos (ami inkabb csak het oras) vezetett gleccserturat. (Maskepp nemigen lehet menni. Fokepp, ha nincs az embernek felszerelese). Majd elsetaltam a kozeli Lake Matheson tohoz. Allitolag minden NZ fotoalbumban van egy kep arrol, hogyan tukrozodik a toban a Mt Cook (leanykori neven: Aoraki). Tenyleg nagyon szep latvany. (Es ha a bekrepalt CF kartyamrol sikerul lehalaszni a fotokat, esetleg meg is mutatom. Vagy guglizzatok meg, biztos van soktucat ilyen foto a neten. Most nem rakok fel semmi fotot a post elejere, ezen a penzbedobos masinan egyszerre csak egy bongeszobalak lehet nyitva, s epp az elobb esett be a maradek aprom a padloresbe.)

Europaban is vannak ugyan gleccserek, (nem mintha egyen is jatram volna,) csak nincs korulottuk esoerdo. Lenyugozo latvany kozelrol s tavolrol is. (Biztos helikopterrol is az, de sajnalom a 250$-t a negyed oraert, es sajnalom az erdore es a gleccserre dobott kerozinfustot is.) Szikrazo napsutesben indultunk a pafranyok kozt. Nagyjabol egyoras seta utan ertunk a gleccser oldalara (a terminal felol nem szabad maszni), es negy-ot orat toltottunk a gleccseren setalva, nezelodve, elvezve a latvanyt s a szorakozast (jegbarlangok, szakadekok, madarak, sztorik, mikor mi volt epp soron). Mondom, szikrazo napsutes volt, meg pulover sem kellett a jegen (csak amikor leultunk ebedelni, akkor tunt fel, hogy hideg van,) es vicces volt, hogy amikor visszatertunk a pafranyosba, a gleccser semleges, huvos levegoje utan hirtelen nagyon intenziven ereztuk az erdo illatat. Kivalo szorakozas volt. Delutanra befelhosodott, s igy maradt maig, de nem baj, az erdoben nagyon jot setaltam ebben az idoben is (es a Hitchiker Guide to the Galaxy tv-sorozat-valtozata sem (nagyon) untatott delelott). Most pedig varok. Varom, hogy egy uj ismerosom visszaerjen egy masfelnapos hegyi turajarol (s eldontsuk, ma vagy holnap reggel indulunk innen tovabb, eszaknak). Ugy emlekszem, nem Godot-nak hivjak az illetot. Anyway. Jo itt. Gyakorlatilag ez az egyetlen backpacker a faluban, igy mindenkivel ossze lehet itt talalkozni. (Persze dragabb szalas akad meg egypar). Nyilvan emiatt is, de talan ez a legjobb hangulatu hostel, amiota uton vagyok.

Wanaka

Ma meg Wanakaban alszom, aztan ket-harom napig a Fox Glacier melletti faluban leszek. De ezt mar irtam. Tenyleg sokkal nyugisabb hely ez, mint Queenstown, pedig nem sokkal kisebb. (Nyilvan nem mindegy hogy 7-8000 vagy 4-5000 lakos.) A helyi radio nepszeru zenet es viszonylag keves reklamot ad. A hostel nyugis, kedves hely. Tegnapelott s tegnap a kornyeken setalgattam, ma delutan lestoppoltam egy turistabuszt, elvittek a kozeli Mount Aspiring National Parkba. (Azert annyira nincs kozel, oda-vissza kb 100 km-t buszoztam). A Rotary Club turistai szepen elindultak valami farm mellol egy turazos hetvegere, en pedig inkabb visszajottem az idos soforbacsival, mert elegge a vilag vegen voltunk, s ha nekiallok turazgatni par orat, elofordulhat, hogy egesz ejjel gyalogolhatok visszafele, hogy reggel elerjem a buszt, amit mar kifizettem. (Raadasul nagyon borul, nem volt kedvem kockaztatni egy tizoras ejjeli setat az esoben. Rovidebb szorom van, mint birkaknak. Mas szoval, gyava voltam :))

Queenstown

Ma tovabbmegyek innen Queenstownbol, Wanaka-ba. Ugyan tenyleg nagyon jo helyen van Queenstown, de ebbol kovetkezoen nem csak utazok vannak itt (ize, ha lehet, en is inkabb ezek koze sorolnam magam), hanem igen sok a turista is. Nagyon profi szorakozasi lehetosegek vannak itt, persze kisse borsos aron. Wanakaba fokepp setalgatni, turazni megyek, nyugodtabb kisvaros, mint ez. Szinten toparton. Onnan pedig irany a nyugati part, Fox Glacier. Hacsak ra nem beszelem magam Mt Cook-ra, de az egyfajta zsakutca lenne, es magasan is van (mondjuk, a hegyet ugysem masznam meg (az Aoraki az orszag legmagasabb hegye, 3754m, par eve egy foldrengesnel kicsit kisebb lett ugyan, de meg gyerek, novesben van). Lusta is vagyok, cuccom sincs hozza, s persze a kedv is hianyzik, azt meg ugysem lehet venni :), talan majd par het mulva elmegyek a hegy tovehez a faluba, mikor visszafele tartok Dunedinbe. Megiscsak gyonyoru hely. Kiderul, mennyi idom, penzem es kedvem marad. (Bar Wanaka lesz a harmadik toparti telepules, egyelore nem unom, bar mindenutt hegyek vannak, azert megiscsak mas a taj. Csak epp a Mt Cook masik oldalan van, a ketto kozt pedig csak a madar jar (s gondolom, jo idoben a repulogepek is.)) Itt, Queenstownban a The Remarkables hegy a kedvencem, tegnap hat oran at ultem a Wakatipu partjan (olyan helyen, ahonnan nem latszik s hallatszik a varos,) s neztem, hogy valtoznak a hegy szinei, hogyan rancolodnak a kisebb ormok arnyai s milyen foltokat vetnek ra a felhok, amint egi palyajan odebbvonul a Nap. (S a Hold, most egyszerre vannak az egen, bar a keskeny sarlocska nemigen vetett eszreveheto arnyekot).

Elmaradasok

Nemreg ertem Queenstown-ba. Ebben a varosban tobb internet-cafe is van, nemelyik nagyvarosi (vagyis olcso) aron es kello savszelesseggel dolgozik. (Ihol van ket webkamera azoknak, akik kivancsiak egy kicsi kordorgalomra es egy fas hegyoldalra.)
Sok mindent nem irkaltam be ide egy het alatt, keveset potolok belole, a tobbit tan eloben annak, akit erdekel. Te Anau-ban keves gep volt, a Hostelben pedig dupla arert nosztalgiazhattam: a tiz evvel ezelotti modemes idok lassusagaval negyedora alatt meg sem nyilt ez a weboldal. E-mailt meg csak-csak lehetett olvasni es irni, de blogolni aligha.

Tehat. Semmit sem irtam Dunedin-rol. Csak egy (nagyon suru) hetveget toltottem ott, egy regi kedves barat vendegekent. Meg megyek vissza, csak mar nagyon vagytam a hegyek, illetve Fiordland utan. Nem lattam peldaul, ahogyan az egyik legritkabb pingvinfaj egyedei (a sarga szemu pingvinek) a napi halaszgatas utan alkonyattajt kitotyognak a feszkukhoz. Voltam ugyan egy rezervatumukban, de csak delutan negy tajban, akkor meg vigan uszkaltak. Csak a felmeteres fiokaikat lattam varakozni. Mi oket neztuk az alcazott lesrol, ok meg minket. A vilag legmeredekebb utcajat is csak hajorol neztem meg, gondoltam, maszok meg eleget hegyoldalon. (Kulonben sem biztos, hogy ez a legmeredekebb, de az aszfaltozottak kozott elokelo helyen allhat. Nem lennek postas vagy szemetes abban az utcaban, fokepp telen. Bar lakni sem lehet valami mokas. Leszamitva a kilatast.)

S nem lattam pl a helyi Steiner Schoolt sem, ez az egyik ok, amiert meg valoszinuleg visszamegyek Dunedinbe. (Valamint jopar otthagyott cucc es par kedves ember kedveert is erdemes lesz visszaterni.) Viszont lattam a helyi fokakat (momentan fogalmam sincs, mi a kulonbseg egy seal es egy sea lion kozt, valaki felhomalyosithatna, itt sea lion-ok voltak, a Milford Soundnal allitolag seal-oket lattam), az arrafele feszkelo albatroszokat (es par mas albatroszfaj egyedeit, Dunedin kozeleben, az Otago felszigeten a Northern Royal Albatross feszkel, kozuluk tobbel is talalkoztunk, a Southern Royal Albartoss-bol csak egyet lattunk repulni, de nekem tok egyformanak tuntek, repules kozben nem tunt fel, hogy egyiknek 3m-es, masiknak 3,30-as a szarnyfesztavja. Szep nagyok voltak es kesz.), illetve megneztuk a Moeraki kozeleben a tengerparton talalhato nagy kogolyokat is, mert epp arra jartunk.

Te Anauban csak negy napot toltottem, abbol is kettot elmaszkalassal. Nyugodt kisvaros egy gyonyoru to partjan, szerettem. Nem indultam neki a kozeli helyekrol indulo tobbnapos turaknak, par honappal korabban kellett volna hozza helyet foglalni, (es bevallom, most kicsit lusta is vagyok) de azert maszkaltam es bringaztam a kornyeken. (Eltekertem pl. a husz kilometerre levo kovetkezo tohoz, a Manapouri-hoz.) Egy napra elmentem egy szervezett utra egy mikrobuszos tarsasaggal. Elmentunk a Milford Sound fjord vajta oblebe hajozni. Varazslatosan szep hely, sokszaz meter magas, meredek, zold hegyoldalak kozt egy (akkor epp) csendes, szelfutta fjord oble, mindenfele vizesesekkel. Van mi essen, fenn a csucsokon meg itt-ott ovad a ho es kulonben is, arrafele atlagosan vagy hat meter eso esik egy evben. (Allitolag itt van egy panorama-video a helyrol, bar gondolom, ugysem tudja visszaadni a latvanyt. En nem tudtam itt megnezni.) Persze oda- es visszaut kozben sokszor megalltunk, mindenfele vizeseseket megnezni, tavakat fotozni, esoerdoben setalni, stb.

Kicsit sajnaltam is otthagyni Te Anau-t, nem jutottam el mindenhova, de meg annyi latnivalo van ebben az orszagban. Queenstown sokkal inkabb turistafalo helynek tunik, (mar amennyire itelhetek egy ora varosnezes utan,) egyelore csak harom napot tervezek itt lenni, lehet, meg ennyi is sok lesz belole.

Szolg.kozl.: Az elsokent kert levlapok utnak indultak, remelem meg is talaljak a cimzetteket. Nemigen kuldok egyformakat, de hiaba szep ez az orszag, sok - szerintem - gyalazatos levlap kozul kell kimazsolazni a nekem is tetszoket. Ugy latszik, a giccses vagy hatalmas feliratokkal terhelt levlapok mindenutt nepszeruek, leginkabb ilyeneket lehet kapni.

Christchurch

Csak roviden, mert nagyon mennek setalni. Itt vagyok Christchurchben, masfel napja. De meg nem lattam szinte semmit, Uj-Zelandbol, erdekes, hogy a ket ora idoeltolodat valami rejtelyes lelki okbol nehezebben dolgoztam fel, mint a tizet, amivel Budapestrol Sydneybe jutottam. Jo indikator, hogy harminc ora alatt egy fotot sem kattintottam el es a papiros naplomba sem irtam semmit. Az ilyen lyukak baljoslatuak :) De nem is maradok itt sokaig, holnap tovabbmegyek Dunedinbe. Jovok majd vissza ide is kb ket-harom het mulva, addig tobb napos turakat tervezek a hegyekben (egy-ket otvenkilometeres, tobbnapos seta) semmi sincs veszve, (ez volt az onvigasztalas,) de azert most inkabb megyek is, nem irok semmi tobbet, inkabb irany a botanikus kert.

Na jo, annyit megis, hogy az internyet elnyelte egy Sydneyben irott bejegyzesem, ami arrol szolt, hogy aki levlapot szeretne, irja meg _e-mailben_ a postacimet. Ez nem jelenti azt, hogy _biztosan_ kap is, de eselyesebb, mintha nem irna meg. :) Azert e-mailben kerem es nem comment-ben, hogy nehogy csunya kurkaszok kiollozzak innen es mindenfele diszno leveleket kuldjenek nektek. Ettol fuggetlenul lehet commentezni, nemigen cenzurazok :) (Mellesleg ha megirjatok a cimetek, en is tudom, ki az, aki biztos olvasta a blogot, hehe. Tovabbi marketingvelokra nem hasznalom fel a cimeket es nem adom tovabb harmadik felnek. Ha valaki tul sok levlapot kap tolem, keresre torlom a listarol :D )

Australia Day (Invasion Day*)

Vagyishat nemzeti unnep volt itt ma, persze fokepp a (mostmar) tobbsegi Ausztralia szamara. 1788-ban ezen a napon tuzte ki Phillip kapitany az angol lobogot Sydney-nel. Hogy miert 1000 km-rel odebb, Melbourne-hoz kozel neveztek el rola szigetet, azt nem tudom, biztos erre is jart. A helyi felvonulasnak (meg mindig Melbourne-ben vagyok) csak a vegere ertem oda, szikh, kinai, vietnami nepviseletben lattam vonulokat, illetve a helyi vak sportolok csoportjat. Utanuk mar csak nehany fontosemberbacsi es fontosemberneni setalt, fotosok csattogtattak a gepeiket felejuk, majd diszkret mozgokordon utan johetett a plebs, majd a takaritoautok. Egy alternativ megemlekezesen is reszt vettem, a Parlament elott (hm. semmi rendorkordon es vizagyu, ezeknek az ausztraloknak nincsenek demokratikus tomegoszlato eszkozeik?) kb szaz ember kozepette a szervezok egy hangositoautoval a rendori eroszak es rasszizmus ellen tuntettek. (Egy Sydney kiallitason megtudtam, hogy meg mostanaban is elofordul, hogy Aboriginalok halnak meg a bortonokben a nem megfelelo banasmod miatt. Most inkabb nem irok a Ellopott nemzedek-rol, eleg randa tortenet, elvegre nem errol szol ez a mai nap. Aki akar, olvasson utana.)

Kis ingyenvillamosozas utan a Kings Domain nevu kertben neztem veteranautokiallitast. Igazabol a gyerek- es csaladi programokra mentem, csak elobb at kellett "kuzdenem" magam a ven jarganyokon. A legtobb veteran a huszas evekbol volt, de akadt nehany Ford T-modell, sot egy 1885-os Benz is, de az mar csak replika volt. Viszont nem csak szemely- (es sport)kocsik voltak, hanem regi motorok, teherautok is. Kar hogy ne vagyok automanias. Erdekes volt pl a veteranok kozt latni hetvenharmas gyartasu BMW-t, vegulis csak harom evvel fiatalabb nalam, kocsiban mar veteran lennek. Tul sok volt. Harom kocsi lenyugozo, harmincat alaposan vegignezhet az ember egy ora alatt, de itt kb. haromszaz kocsi volt. A gyerek- es csaladi programok nem sokban kulonboznek egy otthonitol. Mikor tomegiszonyom lett, atmentem a Royal Botanic Gardens-be, aludtam egy kicsit a fuvon az arnyekban (nem is volt olyan egyszeru ures, nyugis, arnyas helyet talalni egy majd' negymillios varos kedvenc parkjaban, unnepnap). A RBG-ben van az egyik legfontosabb ausztral csillagaszati obszervatorium (1944-ben bezart, gondolom, kisse sok lett a varosi feny es kellett a penz a haborura is).
Eddig mindossze annyi csillagaszati megfigyelest tettem, hogy racsodalkoztam a tenyre, hogy itt a novekvo hold egyre koverebb C alaku. Remelem, ezek utan a fogyo hold D alakbol fogy. Egeszen mas dolog elmeletben megtanulni a holdfazisokat a ket labdaval es a lampaval, mint eloben tapasztalni a forditott holdalakot. Vegre valami bizonyitek-szeruseg, hogy tenyleg a deli felgombon vagyok.

A tuzijateknak itt nagyon orulnek az emberek, sok Uuuh, meg Aaaah volt a latvanyosabb effektusoknal. Es ma leszolitott az elso koldus is. Szerencses orszag ez(?), ket hete vagyok itt, s eddig csak par koldust lattam. Persze a hetvenes evekben otthon sem voltak, bizom benne, hogy itt masert nincsenek mint nalunk nem voltak akkoriban.

Inkabb valami kis vidam szinessel zarok: Tegnapelott (helyi baratoktol hazateroben) atsetaltam a William Barak hidon. Modern betonhid a sinek felett, sarga acelkorlat, kozepen valami kromozott bigyo, semmi erdekes. A fulemben epp moldvai dallamok szoltak, (nem csak honvagy, kis kabelen keresztul a zsebembol folyt ki a zene) mikor is valami fura, nem epp Karpat-medencei dallamot hallok. Par lepessel odebb valami nagyon afrikai keveredett a hegedu melle. Nocsak, milyen vicces zenere teniszeznek ezek a felkapott sztarok itt a szomszed stadionban (Australian Open) - gondoltam. Azert csak gyanus volt, kikapcsoltam a zenet s valami nagyon szepet hallottam. Mindenfele egzotikus nyelveken aradtak a dalok, enekek, altatok, szakralis szovegek. Ahogy az ember halad a hidon, nagyon kulonleges erzes az egymasba folyo dalokat hallgatni, otvenharom nemzet nyelven, huszonnegy csatornabol aradni. Proximities a mualkotas neve. Vissza is setaltam ujra megcsodalni. Sajnos nem vettem fel, de ha ismet arra jarok es egyebkent csond lesz, akkor megprobalom felvenni, bar eleg vacak a zsebcucc belso mikrofonja.

* Egyes Aboriginal szimpatizans szervezetek Invasion Day neven nevezik a mai napot. Ehhez nem kell szotar sem. Hasznalatos egy masik elnevezes is, masoktol ("Survival Day"), halaul azert, mert a bearamlo feher hoditok nem teljesen irtottak ki az itt talalt hatvanezer (mas forrasok szerint szazhuszezer) eves kulturat.

Melbourne

Innen valamiert megszokott a foto. Nem baj, ugysem en csinaltam. Ahogy az eddigi ausztraliaiakat sem.
No igen, ez a varos leginkabb ilyen. Nyuzsgo kozmopolisz, uj es ujabb magashazzal es par veletlenul megmaradt, 19. szazad(vegi) epulettel. De nagyon szep a Botanikus kert (ami inkabb kertek, tobb helyszinen van) s allitolag az allatkertet is erdemes megnezni. Tegnapelott este ertem ide, de meg nem setaltam a belvarosban, tegnap baratokat latogattam, ma henyeltem, mosok, ismet latogatoba megyek. Azert hagyok majd idot a varosra is.

Persze itt most minden az Australian Open-rol szol, vegulis megiscsak a vilag egyik legnagyobb tenisztornaja zajlik epp a varosban. Nem csoda hogy tegnap tobb emberrel talalkoztam a stadionok fele, mint a Botanikos Kertben. Kar hogy nem izgat kulonosebben a tenisz, 20-30$-ert megnezhetnek par kisebb meccset, persze a fotablara mar inkabb egy szazast kellene aldozni. De nem teszem, bocs :) Tudom, par sportszereto szuros szemekkel fog ramnezni, ha hazamegyek, de ez van. Ha vege lesz, jon a vizisportok vilagbajnoksaga, magyar polosokkal, evezosokkel. Persze akkor mar nem leszek itt, s nem is szandekozom visszaterni csak ezert ide. Raadasul nyaron a Margitszigetre se mentem ki, pedig ott alacsonyabb volt a tarifa es sokkal kevesebbet kellett repulni erte. Hazafiatlan dog vagyok :)

Blue Mountains

Altalaban a Harom Nover kepevel szoktak reklamozni a Sydneyhez legkozelebb levo hegyeket, de megis inkabb ezt a fotot valasztottam. Most persze nyar van, es nem ennyire sok a viz, de azert megiscsak esoerdonek hivjak es nem szaradt ki az osszes vizeses. Tiz orat kutyagoltam tegnap Katoomba kornyeken, de persze tobb napra lenne szukseg ahhoz, hogy a legtobb erdekesseget megnezhessem. Talan majd visszafele itt pihenek par napot a hosszas repulout elott. Tenyleg hosszu. A minap lattam itt, a kozelben, a Kings Cross-on egy tablat, kulonbozo varosok tavolsagaval. Londonnal semmi sincs messzebb. Miert pont oda kell visszarepuljek? :)
De vissza a hegyekre. Szepek. Jol kiepitett turistautak (is) vannak, nemelyik szakasz kerekesszekkel is jarhato. De ez nem mentesitett a parezer lepcso megmaszasatol. Furcsallottam ugyan, hogy igy, a nyar kozepen egy csomo etterem be volt zarva a foutcan. Hetkoznap volt, tan a hetvegi forgalomra szamitanak inkabb? Furcsa erzes olyan erdoben setalni, ahol minden fa, pafrany, gomba, madar idegen, de a homerseklet es a paratartalom nehol nem sokban kulonbozik egy hazai erdoetol. Es szo se rola, a fak koronaja folott repulo hofeher kakadu szebb latvany, mint egy varju. (De a hangja eppoly borzalmas). Ja igen, a gyikok hasonlitanak az otthoniakra, bar az egyik jol megijesztett, mikor majdnem raleptem a felmeteres farkara. Gondolom, o is megijedt.

Woolloomooloo

Szep neve van ennek a varosnegyednek. Direkt nem turistacsalogato kepet valasztottam, bocs. Ez jobb? Errefele lakom meg par napig egy hostelben. A hely nevere van tobb elkepzeles is a vermezotol a fekete kengurukolyokig. Mindenesetre vicces alak lehetett a telepes, aki igy irta at az eredeti aboriginal kifejezest.

A hatvanas evek vegen lebontottak itt a szegenynegyedben sokmindent es epitettek helyere mas, nem tul szep epuletet. Le akartak bontani a molora epitett dokkot is, pedig allitolag ez e vilag legnagyobb faszerkezetes epulete. Ket es fel evig tuntettek a helyiek, mire sikerult meggyozni a megfelelo szerveket hogy talan megsem a bontas a legjobb megoldas. Sajnos mi, magyarok nem vagyunk meg ebben tul jok, le is bontjak hamarost a Terezvaros par szep hazat. Aztan csak felujitottak, szallodat es draga lakasokat alakitottak ki bene. Hurra. Kulonben tenyleg szep. Egy parszazeves orszagnak meg kell oriznie minel tobb "regi" epuletet. Persze csak a hoditoknak parszaz eves. Mi, feherek itt is jol kiirtottuk az oslakossagot, fene essen az eroszakos fajtankba.

Tudatalatti megálló

A Heathrow Tube csak akkor ilyen üres, ha épp lekésed a vonatot. De nem akartam vonatozni, irány a nyár, dehogy megyek ki a nyálkás Londonba! Dehogy viszek télikabátot Ausztráliába! Hiszen itt sincs igazi tél. A jegesmedvék is lassan kihalnak. És az unokáim már csak állatkertben láthatnak pingvint? Demagóg lennék? Lehet. Bárcsak. Lennének.

Eddig tartott az elore megirt szoveg. Innentol ekezetek nelkul.

Aztan persze bementem a varosba, meg akkor is, ha majdnem annyi idobe kerult a metrozas, mint amennyit a varosban tolthettem. Sebaj. A Sohoban kajaltam (ketszer is, biztos ami sure), fotoztam parat (amiket egyelore nem lathattok, ki tudja, mikor tudok feltolteni fotokat a netre), de a Westminsterre mar nem volt idom. Sebaj. Ott lesz meg egy darabig es London kozel van. (Nem ide, ezt mar Sydneybol irom.)

A repules persze hosszu, unalmas es faraszto volt, de mit csinaljak, tul soka tartott volna vonatozni es hajozni. Kicsavart vilag, olcsobb Bp es London kozt repulni, mint autozni vagy vonatozni, pedig sokkal tobb uzemanyagot kell hozza elegetni. Meg nem pihentem ki az utat, de lehet hogz sose fogom. Nehez visszaszokni az angol billentyuzetre, az utolso y/z cseret direkt hagytam benne, a tobbi mar veletlenul lesz.

Vagy irok majd kesobb a Royal Botanic Gardenben is elo repulo rokakrol es a Sydney Festival-rol, (az elso napom ket legtobb idomet kitolto elmenye) vagy sem, de most megyek a bolhapiacra, ha meg be nem zart. Van 10 ora elonyom hozzatok kepest, mar belehajoltam a vasarnap delutanba, ti meg durmoltok odahaza, mar aki epp nem egy huzosabb szombat esti elhajlast elvez vagy szenved el epp.

"Ausztrália, öregem, Ausztrália!"

Mondta Cseh Tamás izgatottan a 88-as Mélyrepülés című lemezén. Számomra a fő célpont nem is Ausztrália, hanem Új-Zéland, de jövő héten mégiscsak Sydney-be repülök. A tüzijátékról persze lemaradtam, pedig eredeti terveim szerint valahol Ausztráliában ért volna az újév, de sebaj. Azért jó helyen telt az év vége, egy kedves kis dunántúli falu szőlőhegyén, egy szépen felújított házban, barátokkal. De azért fotózom majd Ausztráliában és Új-Zélandon is, akit érdekel, itt talál majd néhány bejegyzést és fotót is. Feltéve hogy három hónap alatt elég időt töltök gép előtt. Akikkel nem találkozom, mielőtt elindulok, azoknak is búék, a többieknek pedig személyesen.

Nederland

Pár élesszemű olvasó reklamált, azt mondtam, lesz egy kis utam Hollandiába, hogyhogy nem blogoltam ide semmit? Megkövetem őket, de olyan rövid időt töltöttem ott, hogy nem volt módom még ott naplózni, utólag meg ugye...

De jó volt ott lenni, kedves emberek társaságában eltölteni néhány órácskát. Tényleg néhány órácskát: hatvankét óra telt el a megérkezés és a visszaindulás között. Ebbe préselünk be öt-hat helyszínt, látogatást, városnézéseket.

A kellemes, punnyadós, sétálgatós krumlovi napok után Győrbe érkezve kiszálltam a kocsimból és egy étteremben vacsizva bevártam a szembejövő társaságot, és irány nyugat. Meglehetősen különbözött a csehországi punnyadástól a feszes tempójú hollandiai utacska. De nem is azért mentünk, hogy múzeumi képek előtt merengjünk soká. Csupán elénekeltünk egy dalt, hogy meglepetést szerezünk egy kedves asszonynak és magunk is elérzékenyüljünk kissé. A többi nem annyira fontos. De azért a többi is jó volt :)
Minthogy az autóban, amiben utaztam, nem volt térkép, csak GPS, így soha nem tudtam, hol is vagyunk. Azt hiszem, ilyen kütyüt egyelőre inkább nem veszek, mert a sok segítséget gondosan semlegesíti a megfelelően adagolt dezinformációkkal. Eléggé frusztráló volt úgy vezetni, hogy nem tudhattam, melyikünk a nagyobb hülye, a GPS szoftvere vagy én, amikor hallgatok rá. De sebaj, valahogy visszaértünk, a szerinte rövidebb és gyorsabb úttal legfeljebb ha egy órát veszíthettünk. Még jó hogy voltam már párszor A'dam-ban, így nem zavart, hogy csak pár órát töltünk ott, nagy részét közös vacsival és alvással. Volt egy kis Hilversum, valami farmon is voltunk másfél órácskát, másnap délelőtt ajándékkészítés, aztán kocsi lerak, délután vonattal Amsterdamba mentünk, ott kis séta, majd vacsi, kocsmázás, alvás, korai indulás hogy még próbáljunk is kicsit, mielőtt meglepjük a mit sem sejtő alanyunkat. Kedves kis iskolát láttunk, őszi bazár, nyüzsgés, gyerekek, szülők, tanárok. Délután, este egy közeli városkában (fene vinné el, nem emlékszem a nevére, de mindent nem foghatok a térkép hiányára. Mindig furcsának tartottam azokat a turistákat, akik nem emlékeznek a helyek nevére. Ilyen furcsa lettem én is.) töltöttünk egy ismerősnél pár órát, majd néhány óra alvás után hajnal kettői ébresztővel irány vissza. Nem az a meditatív, belassulós út volt. (Lehet, végig a hátsó ülésen utazva más lett volna a véleményem:)

Česky Krumlov

Szeretem ezt a varost. Tulajdonkeppen tobbet jarok ide, mint mondjuk Kaposvarra vagy Nyiregyhazara (khm. Iden tobbszor voltam itt, mint barmelyikben, mondjuk, nem vagyok ra buszke, ez csak egy teny).

A medvek meg mindig jopofak. A sört tovabbra sem szeretem, de azert par nap alatt tobbet iszom belole itt, mint odahaza az ev tobbi reszeben. A helyi arcok meg mindig ugyanazok a kocsmakban - jo latni, hogy sok ev alat sem ittak halalra magukat. Nagy a nyugi, csak par tucat turista van itt ilyenkor. Oktober vege meseszep, langy oszi idovel lepett meg minket - tegnap poloban söröztünk a sörgyari fabodeban.

Nyolc evi rendszeres visszajaras utan is rejt meglepeteseket ez a kisvaros. Baromi rossz megfigyelo lehetek. De hat meg mindig nem voltam az osszes galeriaban es iden sem jutottam be a barokk szinhazba, sem a grafitbanyaba, ahol a koh-i-noor ceruzakat banyasszak - vagy valami ilyesmi. Majd legkozelebb. Vegulis a godolloi barokk szinhazba se mentem meg be.

Sajnos ma letelik a haromnapos esztendo, tovabb kell allni, de sebaj, par oras magyarorszagi tartozkodas utan irany Amsterdam. Mar tiz eve nem voltam ott, eppen ideje mar setalni egyet a csatornak partjan.

Szolg. közl. iii

A Sorsolási Bizottság végre összeült és a rendelkezésre álló nyereményalap, illetve a korrupciós tényezők hosszas mérlegelése után kisorsolta a Hatalmas Nyereményeket. A nyerteseket valamilyen módon bizonyára értesíti majd a Bizottság. Valószínűleg az én feladatom lesz ez, de az izgatottabb aspiránsok commentben, telefonon vagy e-mailben is érdeklődhetnek, mert időnként lusta vagyok.

Budapest, Észak-Balkán

A tegnap délelőtti napozás-fürdéssel ugyan nem pihentem ki magam, de mégis a lovak közé csaptam, s ma reggel hétre hazaértem. Nagyszerű szórakozás a kihalt adriai tengerparti (8-as) országúton suhanni, napfényben és holdvilágban egyaránt. Pláne a montenegroi egysávos, töredezett, beszakadt megyei szerpentinek után. Vádolhattok kozmonihilizmussal, de a tengerparti és a hegyi vezetést jobban élveztem a magyar hetes útnál, bár hajnali ködben, kamionok közt az is élmény volt. A sztrádák mindenhol üresek voltak, csak Fehérvártól kezdett sűrűsödni. Persze kevés hülye vezet éjjel (és néhány okos meg akiknek muszáj, de ők többnyire profik).
Most pár nap pihenés következik. A naplót egyelőre becsukom (nem mintha az utóbbi hat napban sokat írtam volna ide, de azért fotókat raktam fel). A sorsolási bizottság (sb) hamarosan összeül és jutalmakat sorsol a kedves commentezők között. (Last minute! Még mindig van lehetőség bekerülni az esélyesek közé - szerintem a sb pár napig még nem tud összejönni.)
Köszönöm a megjegyzéseket, bármilyen formában is érkeztek. Hosszabb ideig tartó útra januárig talán nem megyek, a rövidebbeket pedig nem blogolom ide, de fotók tán készülnek majd, s a most lezárt balkáni út néhány fotója is publikálásra vár - ha valakit érdekel. Sokminden érdekes dolog nem került ide, (pl nem írtam az újvidéki drámaíró versenyről, a Tara kanyonról, az első podgoricai Kapcsolat Napjáról, a magas emberek népéről, lányokról, fiúkról, a kopár vidéken oázisként élvezhető sokszázéves szelídgesztenye-ligetről, vagy arról, milyen élmény a tengelytörés kétes egzisztenciájú albánok lakta vidéken), de ez már alighanem így is marad. Aki kiváncsi (hamar megöregszik), kérdezzen.

Szolg. közl. ii

Nem mintha az utóbbi pár napban sokat írtam volna, (egyszerüen nem volt olyasmi, amiről úgy gondoltam volna, idekívánkozik,) de ezu tán még kevesebbet írok. Szomszédbarátim elpályáznak pár napra, nincs miért maradjak itt tovább, megyek a Tara folyó híres kanyonjába, de legalábbis a Durmitor Nemzeti Parkba.

Jó, eddig nem annyira szolg.közl, csak amiatt, hogy nem hinném hogy netközelben leszek pár napig, max valami kósza webcafé. Žabljakban tán lesz. A régi város csutkára leégett a második világháborúban, pedig szép lehetett. A hegyek, a folyó, tavak, vízesések szerencsére megmaradtak nemzeti parknak. (Eddig csak szemetes nemzeti parkokban voltam, macerás volt a fotókról kihagyni a szemetet, hátha ez más lesz.)
Node, lényegre: A képekhez, azt hiszem, minden albumba került az utóbbi napokban pár új kép. Amikor berakok valahová néhány új fotót, megváltoztatom az album borítóképét is, innen tudhatjátok, került bele valami új.
És még valami: megtaláltam,hol lehet kikapcsolni a comment-ek moderálását (in Hungarian: a megjegyzéseitek feletti csőszködést), így most már közremüködésem nélkül is írhattok megjegyzést, epéset vagy mézeset, ahogy tetszik.

Lehet hogy ez az utolsó montenegroi bejegyzés, kb hétfőn hazafelé indulok, de azért Boszniában vagy Horvárországban is megállok - vagy nem, az előrejelzések szerint hétfő-kedden az egész célbavett Balkánon esni fog, odahaza pedig nem, akkor miért pont itt legyek?

Cetinje

Tegnap Cetinjében jártam. A képeknél már sokat írtam arról, amit láttam, ide csak azt írom le, mit nem sikerült megnézni. Rengeteg mindent nem láttam és kicsit japán villám- turistának éreztem magam, hisz a fotók dátuma alapján mindössze négy órát töltöttem ott. Nem túl sok egy hajdani királyi székhelyre. Valójában csak egy óra sétára akartam megállni, mielőtt felmegyek a hegyekbe, de annyira tetszett a város, hogy tovább maradtam, s csak a közeli napnyugta és a múzeumi zárórák miatt indultam útnak. Talán még visszamegyek egyszer. A legfontosabb, amit megnéznék, a fent látható kép eredetije. Nem vagyok ereklyeturista, de azért megnéznem, ha épp egy városban vagyunk. A Louvre-ba sem a Mona Lisa kedvéért mentem, de ha már úgyis az olasz-spanyol szárnyban volt... A Mária-képet állítólag egy kortárs festette, mármint nem a mi kortársunk, hanem Máriáé. Egy antiochiai pogány orvos, aki Pál és Barnabás jóvoltából ismerkedett meg egy rabbi tanításaival, majd az antiochiai keresztény közösség tagjaként nagyjából húsz évig Pál apostol kitartó munkatársa volt. Több fennmaradt festményt is neki tulajdonítanak, legismertebbek közülük a Rómában található Salus Populi Romani, illetve a częstochowában őrzött Matka Boska Częstochowska, legtöbben mégis az eredeti szakmájához méltó alapossággal, szemtanúk, helyszínek, gyógyult betegek, rokonok felkeresése után megszületett kétrészes bestsellere révén ismerjük. A még mindig nagyon népszerü (állítólag legalább 1677 nyelvre lefordított!) Lukács evangéliuma és az Apostolok Cselekedetei címü munkáit általában más szerzők müveivel egybekötve árulják, Újszövetség vagy Biblia néven.

A mester egy festményét sem láttam eredetiben, kiváncsi lettem volna rá. A Montenegroi Nemzeti Múzeumban található kép története is izgalmas, de már elfáradtam, nem írom le, járjatok utána. Csak annyit még, (mert ez gondolom inkább csak szerbül (és montenegrinül) hozzáférhető,) hogy a 19. századi, feltehetően orosz mester készítette aranydobozra függesztett középső ékkő a szentkép "szocialista megőrzése" alatt tünt el. Azóta ismeretlen zsebet gazdagít.
S még valami: nem fejből nyomom ám Lukács életét, ("nem olyan családból származom én!", mondaná Regős Bendegúz), de belelapoztam a győri Hitvallásba, oszt jónapot.

Petrovac Na Moru

Az itteni verebek
fura kisgyerekek,
szedik a szemetet
okos kis egyedek
fenyőtobozokból
lehulott szemeket
lebegnek eleget
repülnek keveset
vidám kisverebek
veletek nevetek.

Tegnap strandoltam, itt Petrovac Na Moru-ban. (Azért írom ki a hosszú nevét, mert Petrovac- ból ebben az országban kettő is van, Szerbiában pedig még kettő, van Boszniában is, de ez az egyetlen tengerparti, mázlim van.)

Szombat ellenére - hiába, utószezonvég - talán ha százan lehettünk a fél kilométeres strandon. Néhány környékbeli crnagorác és szerb, néhány orosz, pár hallgatag vendég, nem tudom, honnan, egy angol nyugdíjközeli pár, (ők tán itt élnek) és három francia nyugdíjas mámi. Délután érkezett két busznyi francia nyugdíjas, ez mégiscsak olcsóbb, mint a Riviéra.
Azért a nap tüzött, bár a déli órákat egy pálmafa alatti padon ücsörögve töltöttem (pl. verebekről és budvai lányokról firkálgattam), azért a délutáni alvás közben jól összeharapdált a Nap. Ma inkább hegyre megyek, bár úgy nézem, ma 1500m fölött is sütni fog a nap.

Szolg. közl.

Pro primo: Köszönöm a visszajelzéseket, ezek szerint van elég olvasó ahhoz, hogy írjak még és komolyan gondolkodni kezdjek a nyeremények felől. Egy részük ehető lesz, némelyik esetleg emészthetetlen. Még nem döntöttem.

Felraktam nyilvános helyre néhány fotót, párukra már hivakoztam a blogban. Itt találtok többet: Picasa Web Albums - Zubi

• Balkan 2006 - pár olyan fotó, amit még nem tudtam beszuszakolni máshová.
• Balkan 2006 - Podgorica, Montenegro
• Balkan 2006 - Szabadka

Az előző szolg. közl.-ben istók zicsi számozott listára utasítottam a masinát, most pedig kis ferde téglalapokat kellene idebiggyesztenie felsoroláshoz, de a galád ragaszkodik a kis virágocskákhoz. Egyéb disznóságokat is csinált a beépített szerkesztő, lenne pár szavam a fejlesztőhöz, különösen font tag ügyben. Sebaj, nyaralok, van időm. Csak épp keveset szeretnék belőle számítógép előtt tölteni.

A képtárban is lehet kommentezni, ott még jóváhagyási kötelezettségem sincs, de törlési jogom van. Bocs.

Pro secundo: Válaszul egy kérdésre, szerintem szerbül beszélnek, de ezt nem merném a helyiek, pláne a Varvarik szemébe mondani. Commentben már megírtam, de van még kopipasztám:

Elvben - akarom mondani az 1992-es alkotmány szerint - Montenegro hivatalos nyelve a szerb ijekavski (ијекавски) vagy jekavski dialektusa, majdnem pontosan ugyanaz, mint Szerbiában. A montenegrinnek nevezett dialektus szerbtől, bosnyáktól, horváttól való eltérésén vagy egyezőségén a nyelvészek is vitatkoznak. Viszont a latin és cirill írásmód erősebben keveredik, mint Szerbiában.
Nekem aztán végképp egyformák - igaz, most több magyart és angolt hallok, mint helyi beszédet.
Forrás: montenet.org és hu.wikipedia.org

Végigolvasva a hu.wikipedia.org szócikkét, egy pillanatra meginogtam, lehet, hogy itt a tengermelléken az alkotmány ellenére mégiscsak az ikavski (икавски) dialektust beszélik? Még jó hogy számítógépes nyelvészet sávra jártam az egyetemen, így további linkeket követve a magyar nyelven is folyó vitát átnézve elfogadom, hogy ez bullshit (ja, bocs, a bullshit is vitás szó), inkább a montenet.org-nak hiszek, legyen hát jekavian dialektus. Jugoszlávia összeomlása után Bosznia, Horvátország és Szerbia is talált nevet a saját nyelvére, a montenegroiak ezt valahogy lassabban tették meg, bár szokás montenegrin-nek nevezni az itteni dialektust. Az önálló államiság máris érzékelhető jele a saját hadsereg felállítását megelőzve a sajátnyelvi identitás megerősödése.

Pro tertio: a blogon forrás vagy szerző nélkül közzétett vers-szerüségeket én követem el ellenetek. Sajnálom, ki kell bírni.


Zubi

Post scriptum: Hosszú Ű nincs a billentyüzetemen (mondtam!), az előző Ű-t a BKV oldaláról loptam.